Hangolni és Élni hagyni

Amikor ezt megtettem, a stúdióban már ott volt a szinkronrendező, aki a legtapasztaltabbak közül való. Orosz Ildikó örökölte meg Pócsik Ildikótól a szinkront, és mindenkit, akit az elődje válogatott ki megtartott. Ennek az örömhírnek a kijelentésekor magam előtt látom az összes hazai vámpír-rajongót, akik tömegesen nyugodnak meg. Az már kevésbé annyira pozitív élmény, hogy a sorozatot két nap alatt rögzítik, szinte mindenkit külön vettek fel, és emiatt kicsit lassabban haladtak a munkálatok. Ezt viszont úgy kell érteni, hogy nem nézett be minden szereplő, ellenben nagyon sok ismert és kevésbé ismert hang jött, hogy megszólaltassa figuráját az első nap is. Ráadásul így a színészeknek arra is volt idejük, hogy elpróbálják a jelenetüket. Valóban kevésbé annyira pozitív lenne?

Reggel 8-kor Czvetkó Sándor nyögdécselt a mikrofon előtt. A helyszín egy emberáldozatot bemutatni kívánó orgia-féleségen játszódott. Itt elég szorult helyzetben találjuk a Merlotte tulaját, akinek pár kockával később egy bika maszkkal a fején lévő nő elől kell menekülnie, és alakot váltania. Régi ismerősök között ez már csak így szokás. Czvetkó szólaltja meg a bártulajt, az alakváltó Sam-et. A figura érdekes, és Czvetkó játékán érezni lehetett, hogy élvezi az egészet. Bár nyilatkozni nem kívánt, abban ő is egyet értett, hogy rengeteg különbség van az első és a második évad között.

A stúdióba egyébként Mezei Kitty színésznővel érkeztünk meg, szinte egyszerre. Előtte még Markovics Tomival beszélgetett, akikhez Solecki Janka is csatlakozott, pont mikor szólították a stúdióba. Ő Sam Merlotte-tal került közelebbi kapcsolatba, majd vízben fürdött, és megakarta ismételni az előző estét. Ám történt valami a figurájával, amit nem szeretnénk most még elárulni, de a nap további részének fontos elemét szállította. Főleg ily korai órán elénk tárni a véres előzményeket. Pár perc alatt letudta a flörtölésre csábító, szexi mondatait, majd ment is tovább.

Miután ő végzett jött Pálfi Katalin, aki –nem túl meglepő mód- Jasonnel keveredett közelebbi kapcsolatba. A karaktere férjnél van, ráadásul nem is akárki az ura. Ám erről majd csak a nap vége felé rántjuk le a leplet. A karakter miután túl volt a „nagy jelenetén” átment hisztisbe, és olyanokat mondott, amin a stáb sokat nevetett, de még többet szentségelt a magyar szöveg miatt. Ugyanis az vagy túl hosszú volt, vagy túl rövid, ami nem annyira kellemes. Néha átkellett költeni a magyar verziót, ugyanis az nem hangzott túl „megfelelően” az adott szituációban. A későbbiekben még arról is beszélgettünk, hogy a káromkodás mennyire megengedett egy ilyen sorozat esetében, ahol a vizuális tartalom több esetben is sokkolóan mellbevágó. Arra jutottunk, hogy egy kis káromkodás csak színesítheti a történetet, és szerencsére megengedtek Jasonnek egy csúnya szót. Pont, mint az eredetiben.

Őt váltotta a mikrofon előtt Katona Zoltán, akit mi a Dexter-ből ismerhetünk leginkább, mint Masuka. Ő itt visszatérő figura, mégpedig a seriff magyarhangja, akinek hamar felvették két résznyi nyúlfarknyi szerepét. Kiegészítve ezzel a már korábban felvett Sammel való beszélgetést, mikor letartoztatták a bárjában – természetesen ártatlanul. Noha innen még hiányzik két emberke és a mondatai. De ami késik…

Kerekes József művészúr a szomszéd szobában épp a Csillagkapu: Atlantisz záró évadához adta orgánumát, majd egy pihenő alatt benézett Orosz Ildikó szinkronrendezőhöz. Mikor felismerte az éppen hangolás alatt lévő darabot, azonnal kilobbizta magának, hogy az ő holnapi jeleneteit ma vegyék fel. Majd még kicsit visszament játszani Dr. McKay-t, de mikor ott végzett, bejött és hozta a leváltott seriff figuráját, aki az italok rabjává vált, és megrökönyödve ugyan, de szintén felbukkant az orgián. Igaz, ő nem az élvezethajhászat miatt.

Az első évad utolsó részében Szabó Zselyke helyére érkezett Kokas Piroska, ám a szinkron utódlásnak köszönhetően előbbi visszatérhetett a folytatásra. Ilyet ritkán látni, de azt kell mondanom, ezúttal szerencsénkre. Rögtön meg is kérdeztük a színésznőt, hogy ő milyennek látja a figuráját. „Én vagyok Tara. Ez egy nagyon bátor lány, kicsit rossz sorssal a háta mögött, úgyhogy talán ezért kicsit könnyű belevinni a rosszba.” – nyilatkozta a színésznő, majd folytatta – „Túl sokat nem változott, a hozzáállása megmaradt, csak most nem az anyjával szemben, hanem kifelé másokkal.”

Aztán betopogott a stúdióba a barátnőjével az oldalán Haumann Máté, akit én leginkább az Isteni sugallat-ból ismerek. Ő formálja meg Tara afro amerikai, kissé furcsa barátját, akinek van egy titokfélesége, bár inkább „black out”-nak, azaz ájulásnak nevezik a „jelenséget”. Párban is felvettek néhány jelenetet együtt, amiben Tara kicsit veszekedett, kicsit pedig mind a ketten bevoltak állva néhány jointtól. A reggel legkellemesebb meglepetésére sem kellett sokat várni.

A reggel álmosan indított… volna, ha nem jött volna meg Bertalan Ágnes (Dr. Temperance Brennan – doktor Csont), akinek „gonosz” karaktere nem kívánt volna szívpörköltet főzni. Ami a reggel oly korai -9 órai- magasságában elég kellemesen megalapozta a napi hangulatot. Az iménti három emberkének volt néhány közös jelenetük, azokat rögzítették. Jó sokat sikerült nevetniük a magyarosítóknak, ám ne felejtsük el, hogy kiről is van szó. Bertalan Ági alakítása a nap egyik fénypontja volt. Méghozzá azért, mert ennyire lágyan, kedvesen, és érdekesen alakítani azt a figurát nem semmi. Pedig az ő esetében még a színésznőjének az alakítása sem átlagos. Nagy szerencsénk, hogy van egy ekkora kaliberű színésznőnk, aki csak csipetnyi egyediséggel ad többet a figuráihoz, és emeli egekbe azok sátáni tervét. Ő a szerethető gonosz. Az azért látszik, hogy mennyire terelem el a szót a szívpörkölt közbeni dúdolásáról, ami elsőre is frenetikusan sikeredett.

„William Compton.” – az egyik színész megesküdött rá, hogy így kell mondani, és már részek óta Comptonnak mondják az első évadban még William Camptonként futó vámpírt. Mikor a rendezőnő rájött, hogy ez így mégsem annyira helyes, megegyezett abban a színészekkel, hogy ne használják túl sűrűn a Compton nevet. Erről diskurált Kisfalvi Krisztina és Lux Ádám is. Ez pedig egy amolyan éles váltás az első évadhoz képest. Talán a legnagyobb. Mármint a magyarváltozatban. Kisfalvi figurája tette „jégre” William Comptont, aki azóta vámpírként tengeti életét. Itt volt egy fordítási baki, mely szerint nem kórustagot hozott ajándékba Kriszta karaktere, hanem egy táncoskarból kiragadott leányzót. Ezekben a második évad közepén lévő epizódokban kapunk néhány flashbacket is, melyek a ’30-as évekbe repítenek vissza minket. Majd eljött a nap egyik fénypontja. Mikor Bill egy nagy képernyős plazma tévével lecsapja az őt vámpírrá tevő nőt, miután az nem engedte ki. Ennél a jelenetnél mindenki szeme könnybe lábadt.

„Ez a vámpírlét tőlem nagyon messze áll, de hát William egy érdekes figura. Az, hogy halálosan szereti Sookie-t, és ezért ő minden áldozatra képes, még a vámpír szabályokat is felrúgja, ez nagyon szimpatikus. Minden tiszteletet megérdemel a kitartása.” – mondta Lux Ádám a karakteréről. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy ő miben látja a sorozat hihetetlen sikerét. – „Rómeó és Júlia gyakorlatilag, két család, akik utálják egymást, na most itt gyakorlatilag két vámpírfaj vetekszik. Szóval általánosságban rálehet húzni ugyanezt a szisztémát bármire. Gondolom ebben is rejlik a sikere.”

Kisfalvi Krisztinát is megkérdeztük a True Blood-beli szerepéről. „Ez egy izgalmas dolog. Én is azok közé tartozok, akik szeretik a vámpíros történeteket. Az elején ugyancsak kicsit voltam benne, amikor vámpírrá tettem a főszereplőt, tehát nélkülem nem jöhetett volna létre a sorozat.” – nevetett a népszerű művésznő. – „Nagyon tetszik a színésznő, hogy nem egy tipikus szépség, de mégis egy borzasztóan nőies valaki. A vámpíros történetek pedig mindig tele vannak erotikával, és szenvedéllyel, és ezt ő így elég jól tudta hozni. Most sajnos elküldték, de azért nyitva hagyták a végén, hogy hátha… Sose lehet tudni.”

Majd Krisztinának rohannia kellett, mi pedig tovább faggattuk Ádámot arról, hogy őt, mint magánembert mennyire tudna érdekelni egy efféle sorozat. „Előítéleteim vannak azzal, hogy vámpíros. De ezt az előítéletem meg kellett változtatnom, mert hogy az első évad tényleg inkább a magánéletről és a krimi vonaláról szólt. Azt meg szeretem.” – ebből adódik a következő kérdés, hogy vajon egyszerű kapcsolgató mezei nézőként meg tudná-e őt fogni a széria. – „Ha leülnék, biztos ott maradnék.”

Miután ők végeztek, volt egy fél pillanatnyi lélegzetvételnyi szünet. Majd belibbent egy olyan színész, akinek a hangját ezrek szeretik. Dolmány Attilának hívják a művészt. Berohant a mikrofon elé, nyögött egyet kettőt, bevetette az ádáz gonosz nevetését, a fekete szemű, első évadban is jelen lévő figurájának bőrében. Aztán rohant is tovább. Ha egy percet bent volt a stúdióban már sokat mondtam. Ezt hívják úgy, hogy pótot vett.

A nap első felének zárásaként érkezett Tóth G. Zoltán is, hogy felmondja a főcímet. Szintén egy nagyon kellemes meglepetés volt. Ő már 15 éve csinálja, és még mindig nem unja. Élvezettel mondja be a True Blood címet. Mikor ő végzett, jöhetett a háromnegyed órás ebédszünet.

Mikor visszatértek a szünetről az alkotók Orosz Ildikó a stúdióba szólította a kint elmélyülten beszélgető Nemes-Takách Kata – Stern Dániel párost. Főleg lihegős szexjeleneteik miatt. Kata az a vámpír, akit az első évad tizedik részét követően tett Bill azzá. Így bűnhődött. A 18 éves leányzó szűz volt még, és első éjszakájára készül az évad közepén. Dani egy szintén szűz, de ember srácot szólaltatott meg. Izgalmas jelenetek voltak –főleg a vámpírok regenerálódásának köszönhetően, azzal a bizonyos fájdalmas hártyával a középpontban. Viszont azt kicsit furcsának tartom, hogy Kata mennyivel jobb volt, mint az ő „szűz” színésznője. Az ilyen mindig furcsa, de ez az „apró” leányzó hihetetlen átéléssel lihegte végig a jeleneteit. Bámulatos színésznő, kész élmény volt élőben is látni munka közben, aki mindezek alatt azon töprengett, hogy vajon a színésznőjének hány különböző, hasonló fehérneműje lehet. A hangulatot szállította, és ez jó dolog. „A rémísztő csúnya vámpír, kigyulladt a napon.”

Szól a kis dalocska, nem is olyan sokára. Orosz Ildikót faggattuk kicsit a szünetben arról, ő milyennek látja a sorozatot, illetve, hogy az ilyen kaliberű sorozatok közül neki melyik a kedvence. „Ez a műfaj nem a szívem csücske, de azt bekell látni, hogy ebben a műfajban is vannak kiemelkedőbb darabok –mint például a ReGenesis..” – nyilatkozta az Angel-t is rendező direktor. És ha már Angel, ki más is jöhetne, mint az utolsó két évadban őt megszólaltató, kiváló színművész, aki többek között úgy kezdte, hogy a „Halottnak a csók”-ot imádta csinálni, és örülne, ha megjelenne DVD-n a második évad. Ezzel csak egyet érteni tudunk.

Fél órával előbb érkezett Crespo Rodrigo, aki az egyik új szereplőt szólaltatja meg. Amíg várt addig mellettem a kanapén pihent, és mesélt legújabb darabjairól, melyekre nagyon aktívan készül. Egy kis reklám azt hiszem belefér, a „Tribádok éjszakája”-t tessék megnézni a fehérvári színházban. Luke, Jasonnel ismerkedik meg a táborban, és teljesen agymosott fazon lesz. Az egyik csattanó is ehhez a figurához kötető. Meg is kérdeztük Rodit, hogy ő miképp látja a figurát, mert egyenlőre nekünk nem sikerült rájönnünk annak lényegére. „Fogalmam nincs, hogy mi ez, úgy effektíve. Nem állt össze nekem ez a sorozat. De nagyon élveztem benne ezt a 30 tekercset, ami nekem adódott.” – viccelődött a színész, majd hozzátette, hogy érdekesnek találja a True Blood-ot.

A nap folyamán Vass Gábor is benézett, hogy felmondjon néhány tekercset. Jót poénkodott a rendezővel és néhány viccet is elsütött a forgatása közben. A kedvencem, az volt, mikor épp Jason veri össze, és a színművész megszólal: „Ez ver össze? Ránézek, meghal.”, és mindenki nevetni kezdett a műteremben. Aztán a nevetés nem is igen hagy alább míg bent tartózkodik. Sookie „megerőszakolásánál” voltak egyedül gondjai, akkor törölték el a „húg” jelzőt is Sookie-ra nézve, és lett belőle Jason testvére. A művészúr szintén hatalmas élmény volt, mert úgy néz ki, mint amilyen a hangja. Amikor előttem állt olyan érzésem volt, hogy Nagy Ed-nek köszönök.

A folyosón van egy srác, akinek kell egy srác hang. Baráth István lett a szerencsés ifjú hangoló, aki azt a két tekercset felmondhatta, melyben kiakarják szívni a vérét, de azt kicsit megbolondították valamivel, ami a Kisfalvi Kriszta karakterét lebénította. Ezután jött a plazma tévét összetörő mozdulatsor. Nem nagy szerepről van szó, de fontos a figura a történet ezen jelenetében.

Ám ezzel, a napnak még koránt sincs vége. Ketten még hátra vannak, mivel Forgács Péter színházi próbái miatt nem tudott eljönni a mai forgatásra. Ez persze csak annyiból volt szerencsés, hogy korábban végezhettek, 5 után nem sokkal. Ennyi elég is ebből a kitérős gondolatból, mivel közben mindkét színész megjött. No, tehát belibbent a stúdióba az a színész, akit én imádok, már a Dawsonos időktől kezdve. Tudni illik, akiről a folytatásban beszélek, az nem más, mint Jack, az egykori meleg srác magyarhangja. Most pedig egy fehér öltönyös gazfickó szerepére érkezik.

Ebből bizonyára mindenki kitalálta, hogy Seder Gáborra próbáltam célozni, akit letámadtam azzal, hogy ő milyennek látja a figuráját, mert innen kívülről egészen hátborzongatónak hat a fehér öltönyével és azzal, ahogy játszik a hangjával. „Az a jó benne, hogy kellemesen karrierista, megszállott, és hát ennek fényében jól is játssza a srác. Nagyon szépen, érzékletesen, kicsit nyálasan, ahogy kell, eltúlozva. Kimondottan jó, nekem nagyon tetszik, ahogy játszik. Az nagyon édes volt, hogy amikor először kezdtük venni, Ildikó teljesen ki volt tőle, ez a tipikus amerikai nyálcsorgatás „Isten katonái, gyertek a fénybe” és milyen gyönyörű, mindenki szépen beszél, illedelmes, aztán szépen kifejlődött a figura.” – mesélte nekünk lelkesen a színész, aki nagyon élvezte ezt a munkát. Közben Mátéval felvettek néhány közös jelenetet. Mikor végzett tovább beszélt a figurájáról. – „Tulajdonképpen szerintem a figura nem változott sokat, csak menet közben kiderültek a mozgató szálai. Annyi, hogy ő mindenképpen bosszút akar állni, és elpusztítani a vámpírokat. Ami az elején csak annyiból volt érzékelhető, hogy mégiscsak ők a gonoszok, ők a sötét oldal, de mi Krisztus vezetésével jól cselekszünk, aztán a háttérben megvolt a terve, kiképezni az embereket, akik profi gyilkosokká vállnak.”.
Majd végzett, és távozott a stúdióból. A nap utolsó színésze az egyik főszereplő volt. Sookie testvére, az a srác, aki zenél, színházban játszik, telefonos játékot vezet tévében, és mindeközben a legnagyobb kedvencemben övé 2008 karakterbajnokának szerepe is. Itt amikor egyedül volt a mikrofon mögött Szabó Mátén lehetett érezni, hogy nagyon élvezi a paintball pisztollyal hadonászó jeleneteit, és mindent, amit Jason csinál. Toronymagasan a legszimpatikusabbak között volt ezen a napon „Imádom Jason Stackhouse-t. Maga a megtestesült egyszerűség. De mindemellett halálosan szexy. Én nagyon bírom, és egy olyan karakter, amilyen én is szeretnék lenni majd egy moziban, egy filmben, vagy akár az életben is. Nagyon szeretem őt.” – mesélte nekünk a forgatást követően a kijárati ajtó felé vezető úton Máté, aki rohant tovább.

Viszont ennek ellenére sem engedhettük el anélkül, hogy az ő véleményét ne kérjük ki a második évadról, melyet eddig mindenki, akivel beszéltünk azt mondta, hogy nagyon más, sokkal véresebb és kevésbé annyira átlagos. Erre azért Máténak is volt néhány szava. „Nekem a második évad homlok egyenest különbözik az elsőtől. Amit én megismertem belőle azok alapján, amit csinálunk nekem olyan, mintha egy másik sorozatot néznék. De én nyitott vagyok ezekre a dolgokra, mert nagyon megszerettem az első évadot, úgyhogy nálam előnyből indul a második évad is.”
Így telt az első nap reggel 8-tól, délután 5-ig. Ezzel persze még nincs vége a történetnek, hiszen másnapra várt Boros Zoltán és Kovács Patrícia, mellettük még jó néhány színész. Tűkön ülve vártuk a másnap délbeni folytatást. Tartsatok velünk legközelebb is, mikor erről a napról mesélünk.

A második nap

True Blood, második évad, hetedik-nyolcadik rész, második hangolási nap. A stáb már kezd fáradni, erre utal a sok-sok poén, amit időnként sikerült elsütni, és néhány színész is fáradtabban veti bele magát a szóló részeibe. Jóval kevesebben is fordultak meg ezen a verőfényes, esőáztatta napon a négyes stúdió falai között. Viszont ne felejtsük el, hogy mindenki, amikor a mikrofon elé kerül, megtelik lelkesedéssel és élettel. Így pedig a szereplők a saját nyelvünkön csábítanak bele az újabb 12 részes vámpír kalandba.

Ez is fakultatív, hiszen a forgatás fél 1-kor kezdődött a tömeghangok felvételével. Ez kevesebb, mint egy órán át tartott. Akadtak olyanok, amiket többször kellett felvenni, illetve olyan színésznő is, aki ki-be mászkált a forgatás alatt, arról nem is beszélve, hogy valaki még a földön is aludt. De türelem, mindenki sorra került.

Majd egy röpke szusszanás után érkezett a stúdióba Major Melinda, aki számomra egy az egyben Arlene volt. Külsőre teljesen hasonlít a színésznőjére, gyönyörű és nagyon kellemes hangját pár perc alatt villámgyorsan megcsillogtatta. Bár ő sem nagyon tudja mi történik a sorozatban, vagy a figurájával, mivel Arlene nem szerepel kimondottan sokat, de nagyon kedveli a figuráját.

Őt váltotta a hihetetlen pörgős szájú, őrülten humoros Seszták Szabolcs, aki a személyiségével teljesen ellentétes figurát kapott. Én arra számítottam – a hírnevéből kiindulva-, hogy bejön, elkezd poénkodni, és hátborzongatóan odateszi magát. Na most ez történt, úgy szó szerint, de mégis mindezt élőben látni hatalmas élmény volt. Szavakba sem tudom önteni, hogy milyen ez a srác munka közben. Az egy dolog, hogy én kint könnyesre röhögtem magam, míg ő olyan rémisztően gonosz fővámpír volt, hogy kirázza tőle a nézőt a hideg… Meglátjátok, mind meglátjátok! Mellesleg szemtelenül fiatalnak is látszik.

„Több száz éved volt fejlődni, javítani és bakizni.” – mondta Seszti, mikor Náray Erika karakterét oktatta ki. „Minden stábnak máshogy kell megfelelni.” – mondta ezt, mikor épp olyan utasítást kapott a rendezőtől, amit a másik produkcióban máshogy kértek. Miután megfelelt ennek a csapatnak Seszták Szabolcsnak mennie kellett, ugyanis épp aznap lett a lánya 4 éves. Boldog születésnapot neki így utólag is.

„Milyen sápadt ez a vámpír” – szólta el magát fáradtan az egyik betévedő stábtag. A fáradtság az estéhez közeledve egyre inkább rányomta a bélyegét a hangulatra. Aztán mikor sokadjára is előkerült az „Öltönyös köcsög.” már mindenki inkább a humort kezdte el keresni a forgatásban.

Aztán stúdiócsere következett. Átmentünk az apró kettes stúdióba, ahová megérkezett a soron következő színész is. Ez pedig nem volt más, mint Kovács Patrícia, akit bevetés előtt kaptunk el pár szóra. „Nagyon jó színésznőnek tartom Anna Paquin-t, Sookie pedig nagyon érdekes személyiség, nagyon vad, közben nőies és igazságkereső lány. Én bírom ezt a párost.”
Megkérdeztük tőle azt is, hogy mennyire jön be neki az efféle széria. „Ez nem annyira az én világom, én inkább a reálisabb filmeket szeretem.” – majd a gondolatmenethez hozzá tette, hogy – „Ez a második évad nagyon véres lett, sokkal durvább, mint az előző.”

„Állítólag megdugtam egy fát.” – hagyta el az Enterprise dokijának száját. Civilben őt úgy hívják, hogy John Bilingsley, és magyarul pedig Faragó András. Összesen volt két tekercse. De hát szerencsénkre, és talán az ő pechére, jól megszokott párosokat, nagy rajongótáborral nem illik felrúgni. Az már egy más kérdés, hogy két színházi próba között nézett be, hogy felmondja a részét.

Náray Erika elfelejtette, hogy bekéne néznie leszinkronizálni egy vámpírt, akire nagyon hasonlít. Miután hazavitte a lányát azonnal rohant a stúdióba, és némi színpadi diskurálás után befáradt Patrícia után a mikrofon mögé. „Dombon ülő vadászkutya legyek, ha értem.” – mondta nevetve Náray Erika miután kijött a stúdióból.

Sokáig kétséges volt, hogy vajon beér-e időben Boros Zoltán, ugyanis a kocsijával sikerült lerobbannia. Aztán az autómentőktől kapott egy csere járművet, amivel befáradt az SDI-hoz, hogy megszólaltassa a meleg Lafayette-et. Őszintén megmondom, hogy erre már nagyon kíváncsi voltam, ugyanis zseniálisan hozta a figurát. Az már egy más kérdés, hogy milyen gyorsan letudta a napi betevőjét. Kifelé menet elkaptuk néhány szóra, de csak szűkszavúan nyilatkozott.

„Könnyen megtaláltam a hangom hozzá.” – majd hozzátette Boros Zoltán, hogy kedveli ezt a szerepet. „Jópofa, mókás figura.”
A nap utolsó színésze Dévai Balázs volt, akinek szinkronmunkái közül a kedvenc szerepe a Harcosok klubjában volt. Ő volt Eric, a „bozsópeti-külsejű” vámpír. Neki kölcsönzi immáron második évada az orgánumát. Nekem ez a páros nagy kedvencem, mert bejön Dévai vámpír hangja. Jól ráérzett a figurára, mégha időnként kissé nehezen is ment, és vizet is kellett bevinni neki.

Patríciának és Balázsnak voltak közös jeleneteik, ugyanis a templomban együtt bolyonganak. De a színészek szerint a két figura egyre közelebb kerülhet majd egymáshoz, legalábbis a jelenlegi jelek mind erre utalnak. Patrícia végzett, úgyhogy Balázson volt a sor, hogy előkapja a gonosz vámpírhangját.

„Eléggé vicces figura egy vámpírhoz képest.” – kezdte a színész a karakteréről való mesélést. – „Én főleg a humorát vélem felfedezni benne, és azt bírom. Vannak különös érzései, most például, amikor kicsordult a szeméből a vérszínű könny, ami különös. Mindig úgy csinál, mintha nem lennének érzelmei, nem tudom, hogy szerelmes-e Sookie-ba, vagy kötődik-e hozzá, vagy a vámpítesóihoz van-e valami érzelmi viszonya, ezt nem tudom.”

Látsz valami különbséget a két évad között – hagyta el tudosító-riporterünk száját ez a kérdés, amire Dévai Balázs nevetve válaszolt. – „A haj az mindenképpen. A sminkosztály megváltozott.” – majd komolyra fordította a szót. – „Előtérbe került Eric, mert ő a háttérben volt a korábbi évadban. Horrorisztukusabb sokkal ez az évad, de a humora is megmaradt.”
Nincs mit tenni, két nap után ott kell hagyni a szinkronstúdió vámpíroktól, és szívpörköltektől cseppet sem mentes világát. Aztán csak remélni kell, hogy kifelé nem futunk vámpírba. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy már sötét van, úgyhogy elő kell vennem a karómat, mert az ezüsttöltényes pisztolyom épp nincs nálam.

(JOEYSZERINTAVILAG.HU)