Korzózó gengszterek

Most őszintén, ki ne ülne le egy olyan tévésorozat elé, amihez Martin Scorsese-nek köze van? Függetlenül attól, hogy milyen véleménnyel van a filmes munkáiról. Ugyanakkor pontosan ilyenkor értékelődik át csak igazán a televíziózás fogalma. Erről speciel pont a Törtetők jut eszembe, ahol Ari filmszínészekkel foglalkozik, és egyszer szívességet tesz egy barátjának, és elkezdenek nyitni a televízió felé. Régen ez mindig úgy volt, hogy a tévés írók és rendezők nyitottak a nagy vászon felé, ahol csak 90-120 percig kell fenntartani a néző figyelmét. Manapság viszont ez a trend pont fordítva működik, nyilván okkal.

Hirdetések

Mindez elsősorban a kábeles minőségi piacnak, és másodsorban az HBO-nak köszönhető. A csatorna pedig évről évre egyre nagyobbakat durrant.

2010 őszén például a Gengszterkorzóval.

Mindig szerencsésnek érzem magam, amikor egy HBO-produkció szinkronjára mehetek. Részben azért, mert mindig nagyon jó a hangulat, a színészek élvezik a munkájukat, máskor pedig azért, mert Aprics László szinkronrendező mellett sosem unalmas az élet. Ő az, akinek a környékén mindig történik valami izgalmas. Ezért is jó az ő szinkronjaira ellátogatni. Ha valakitől, akkor tőle igazán érdemes tanulni. Csoda hát, ha a mozicsatorna is mindig rábízza a kiemelt produkcióinak hazai változatát? Ha egyetlen rossz dolgot kell kiemelnem, akkor az az lenne, hogy nem 5.1-ben búg a magyar verzió. Ez kicsit fájó nekem is, a nézőknek is, és remélhetőleg a stábnak is – a későbbi esetleges DVD-kiadásról már nem is beszélve. De talán jó hír azoknak, akik eredeti nyelven, magyar felirattal nézik a sorozatot (kedd esténként így látható az HBO-n), hogy nekik az 5.1-es hangot sem kell nélkülözniük.

Nem sokkal reggel 8 után kezdődött a munka, és a diszpó alapján még 12 órával később sem biztos, hogy távozhattak a munkatársak. Én csak 8 órát maradhattam, de ez idő alatt is rengeteg izgalmas dolog történt és sok nagy név jelent meg.

A hangmérnök Erdélyi Imre. A nap első kihívásával és művészi tekercsével az elképesztően gyönyörű és tehetséges színésznőnek, Pálmai Annának kellett megbirkóznia. De az még egy kis Törtetőközés volt bemelegítésnek. Majd betoppant Rajkai Zoltán is, hogy felvegyék egyetlen megmaradt jelenetét. „Mickey egér ma nem lesz” – mondta a színész betoppanásának pillanatában, akit szintén elkapott a „decemberi hangsérülés”. Nevezzük most így, hogy elment egy kicsit a hangja. Ahhoz képest viszont ámultam és bámultam. Még az olasz mondatokat is sikerült elsőre felmondania. Na kérem szépen ilyen az, mikor az ember vérében úszkál a tehetség. De történt más is. A szomszédos szobában volt jelenése, mi egy kis csúszásban voltunk, és a telefonja nagyon sokáig csörgött a jelenet alatt. Elindult a másik terembe, ismét megcsörrent a mobil, és csak annyit hallottunk a folyosón, hogy „Itt vagyok!”, és a csörgés abbamaradt.

Ezután Anna visszaállhatott a mikrofonhoz. Próbára kellett mennie fél 10-kor, úgyhogy a húrok közé kellett csapni. Aligha kezdhetett volna jobbal, mint Solecki Janka színművésznővel, akinek a Marilyn Monroe-s hangzását kellett hoznia. Anna csak annyi utasítást kapott, hogy németes dallamvilágával kápráztasson el bennünket. „Hadd tartsák meg a titkaikat” – hangzott el az egyik mondat Annabelle szájából, utalva arra, hogy a nők – akárcsak az életben – mindig több mindenről tudnak, mint amennyit a férfiak kinéznek belőlük. Úgy vettem észre, ez is a sorozat egyik kulcsmomentuma lesz. Igen, uraim, ne feledjék, mindig, minden körülmények között a hölgyek irányítják a világot. Mi csak a rivaldába állhatunk ki. Ami, valljuk be, időnként elég király. Majd jött egy olyan dialóg, ahol egy kislányra mondták, hogy majd biztos nem lesz gondja a férjtalálással, ha felnő. Janka erre csak ennyit mondott: „Nem lehet azt elég korán kezdeni.”

A portáról beszóltak, hogy Menszátor Magdolna is megérkezett Isabelle szerepére. Szegény hangmérnök nem vette észre őt a délelőttiek között, és már majdnem hazaküldték, amikor Aprics meglátta, hogy lesz ő, csak délután. Úgyhogy gyorsan visszaszólt a recepcióra, hogy küldjék nyugodtan. Bement, előkapta franciás hangzását és lezavarta minden gond nélkül a jelenetét.

Megérkezett Végh Péter is, hogy a főszereplő, Steve Buscemi bőrébe bújhasson. Érdekes volt ez a dolog, mert úgy mentem oda, hogy egyáltalán nem tetszik a páros, mert Busceminek is van egy állandóra bevett hangja (fogjuk rá), de nagyon hamar meg lettem győzve, hogy ez így jó, ahogy van. Az Annával közös jeleneteik kerültek rögzítésre. Az egyik jelenet egy partyszerűségen játszódik, ahol Janka a „nagydarab” pasit-férjét igyekezett táncba vinni.

„Egy dugásom van még” – hangzott el a bájos Pálmai Anna szájából az utolsó tekercse előtt. A mikrofon mögé – Anna távozását követően – Németh Gábor állt. A korai óra ellenére kicsit nehézkesen akart beindulni a gépezet, és a színésznek cidrózni támadt kedve. Ami a legkisebb problémának tűnt a mondatában, hiszen az írek így mondják. Állítólag. Én nem tudom, de nálam okosabbak állítják, hogy ez így van. Kis pihenőt kellett beiktatni az ő jeleneteibe, mert megérkezett két kiváló ifjú tehetség. Bár az ifjú vitatható, hiszen mindketten már évek – mit évek, évtizedek óta szuperhősök bőrébe bujdosnak. Maradjunk a fiatalnál. Szóval, kint ült két színházi színész, akik csak arra vártak, hogy mikrofon elé állhassanak. Fekete Ernő és Anger Zsolt együtt vették fel nívós jeleneteiket. „Egyszer majd megtudom, miről beszélek, de most nincs idő” – hangzott el Fekete Ernő szájából, aki – vélhetően velem együtt – nem igazán volt képben a történetet illetőleg ezen a ponton. Ahhoz képest viszont a kisujjából rázta ki a dolgot, úgyhogy szerintem egy rossz szavunk sem lehet. Majd miután végeztek, rögtönzött osztálytalálkozó vette kezdetét, hiszen megérkezett Hajdú Steve, egy kis Ari-pótra érkezett enturázsozni.

Melis Gábor, Varga T. József és Németh Gábor jöhettek az öreg maffiózok szerepében, akik valamiféle pornófilmszerűséget nézhettek. Melis vetítette a filmet, és mindannyian röhögtek. Nagyjából ebből állt a jelenet. Persze a dolguk már nem volt ennyire egyszerű, hiszen a kép kellős közepén egy hatalmas felirat volt látható a kópián. Ami önmagában elment volna, de pont a szájakat takarta ki. Így párszor meg kellett nézni a jelenetet, hogy vajon ki beszél és mikor, és mit mond. Viszont ehhez a kis kellemetlenséghez képest nagyon jó hangulatban telt a bent töltött idejük. Még el is poénkodtak azzal, hogy egyikük tekerte a filmet: „Nem látom, de csinálom. Egy kézzel, vagy kettővel?” – kérdezte Melis.

Utánuk visszaállhatott Végh Péter, hogy köszönthesse új társát, a kiváló és egyszerűen parádés Helyey Lászlót Edge szenátor szerepében. Helyeynek is kicsit be kellett melegíteni, de ő legalább „magát ostorozta” – „Szedd össze magad, Laci!” – mondta. Persze kintről nem maradhatott válasz nélkül a dolog: „Szedem” – felelte Aprics. A nap egyik legpompásabb pillanata volt egy ekkora művészt, egy ilyen hangot munka közben látni. Teljesen profin, már-már félelmetes módon tette oda magát. Szerencsére maximalista. Az egyik jelenetben Buscemi figurája elég keményet mondott oda a másiknak. Valahogy így hangozhatott: „Maga egy módon juthat be a Fehér házba… Egy turistacsoporttal.” Ennyire elhamarkodott kijelentéseket azért ne tegyünk még. Bááár…

„Bemutatom Harry Prince-t” „Surprise” hangzott el a mikrofon mögé frissen, pár tekercsre érkező Faragó Andrástól az utóbbi mondat. Egyébként a nap folyamán elég sok problémát okoztak az idegen nevek kiejtései. Aprics szerint ezért sincs magyar világsztár. Akár egyetértünk vele, akár nem, lássuk be, igaza van. Időnként tényleg félelmetesen sok idő elment az ezekkel való szöszöléssel, úgy, hogy érzésem szerint mindenki a maximumra törekedett.

Fodor Tamáson volt mindezek után a sor. Ő ment be Végh Péter mellé bohóckodni, aminek a legjelentősebb és egyben legfontosabb eredménye az volt, hogy – és ezt csak azért mondom el, hogy minél több bulvármókus elolvassa a cikket, köszi! – „Olyan celeb vagyok, mint Kiszel Tünde. Bár tudnám, melyik az. Mindig csak a szalagcímeket olvasom el…”. Igen. Valahogy szerencsésnek érzem emiatt. Aztán meséltek kicsit a karrierje elejéről, ami valamikor a ’80-as évekre tehető, miközben a nap folyamán több dalt is dúdolt a rendező a ’60-as évekből. Az egyiket például Kovács Katitól. Igen, hiába volt csúszásban az egész nap, a hangulat – mint már mondtam – mindig eszméletlen jó.

„A prosti mindig megzavar.” „Azt látjuk.” Csak, hogy egy újabb gyöngyszemet ragadjak ki azokból az időkből, amikor még a Fodor-Végh kettős állt a mikrofon előtt. Előbbi úriember már épp távozott, mikor Apricsék kiszúrtak egy jelenetet, amiben szerepel a figurája, és a rendező azonnal utána rohant. Ennek egyetlen hátránya, hogy nem egy káromkodásos mondattal fejezte be a színész a napi Gengszterkorzóját.

Őt követte mindenki Nagyija, Kassai Ilona, hogy egy kedves idős hölgy bőrébe bújhasson, és kicsit felpörgesse a délelőtt végét. Ami ráfért a stábra a mozgalmas délelőtt után – főleg, hogy Erdélyi kávéja kiborult a táskájából még reggel, és emiatt az egész napja rémesen indult. Nyugalom, Apricsnak sem sokkal jobb lenni ezekben a napokban, ugyanis neki meg hétfőn volt egy kétórás műtétje a fogaival. Többet nem is mesélek, mert nem bírnám ki még egyszer a sztorit.

Daugherty szerepére Hirtling István érkezett, aki végig poénkodta az egész jelenlétét Végh mellett. Ekkor ismét előkerült a nevek kiejtése, hiszen egy próba folyamán egyetlen helység vagy személynevet sem sikerült kiejteniük helyesen. Ejnye-bejnye, irgum-burgum és mindenféle ilyesmi mondóka, amiket a szinkronrendező valószínűleg nem mondogatna, de én igen. És jött kintről egy ironikus megjegyzés: „Miért érzem úgy, hogy egy-kettőre végzünk vele?”

Ezután jött Pikali Gerda talpig lilában. Jött, látott, elkomédiázott a srácokkal. Felmondta, amit kellett, és adjon isten. Vagyis előbb még gügyögött egy keveset a kisbabának a képen, amihez hozzátette: „Nálam ez a gügyögés.” Időközben megérkezett melléjük Pálfai Péter is, hogy meglegyenek hárman. Ekkor a hangmérnökben a következő kérdés fogalmazódott meg: „Idegen szavak ellen be lehet oltani valakit?” – Igen, ez a mai napon már nem az első ilyen eset volt.

Gerdának egy verset kellett elmondania. Nekifutott először próbaképp. Simán elmondta, minden gond nélkül. Jöhetett a forgatás. Nem volt szünet. Még egyszer. Újra ugyanaz. „Itt szúrtam el az előbb is.” És ez így ment még maximum két alkalommal, mire a rutinos színésznő beletrafált a szünet helyébe. És távozhatott is. Kifelé jövet azt mondta, hogy Végh Péter miatt választotta ezt a pályát, mire bentről jött nagyon lelkesen az „Ilyen nőket tettem a pályára!” mondat az előbb említett színésztől.

Majd jött egy jelenet, ahol Aprics felhívta a figyelmemet arra, hogy ez egy olyan különleges eset, amikor észre se vennéd, ha eredetiben nézed, hogy van ott valami, de ha szinkronnal nézed, akkor azonnal kiszúrod. Ilyenkor oda kell ezeket a mondatokat is tenni. Végh Péter végzett, kezdődhetett az ebédszünet – nagyjából akkor, amikor annak vége kellett volna lennie. Sebaj, volt tíz perc szünet, amit megengedhetett a stáb magának. Mi pedig gyorsan elkaptuk a művészt pár szó erejéig, akitől megtudtuk, hogy a szintén HBO-s Félig üres az egyik legnagyobb kedvenc munkája. Hát nincs vele egyedül, az biztos!

„Szerintem kitűnő. Hihetetlenül gyönyörű képi megformálással, és színészi alakítások jellemzik a legkisebb szerepekben is.” – kezdte Végh Péter a sorozatról alkotott véleményét. – „Az én figurám érdekes. Egyfelől azt érzem, hogy az olykor szigorúnak tűnő alkat mögött egy komoly humánum húzódik meg, másfelől ott vannak a „sötét ügyei”. Tehát nagyon kettős személyiség. Ugyanez jellemzi a kapcsolataiban is. Például, nagyon szereti a családját, ugyanakkor kupiba jár. Élvezi az élet sötét oldalait.”

Utána azonnal érkezett Korbuly Péter, hogy bemondja a főcímet. A szünetben még arról beszélgettek, hogy valamelyik nap látta a Cyrano című előadást a tévében – azt, amiben Szilágyi Tibor is szerepelt –, és valami olyasmire terelődött a téma, hogy a mai színészeknek mi mindent meg kell tenniük… Amiről a rendezőnek eszébe jutott az általa rendezett és Magyarországon forgott Postamester című produkció, ahol nézte a szereplőket, és volt valaki, aki külsőre nagyon hasonlított Györgyi Annára. Felhívta utána, hogy őt hívja ki a figurához, mire a színésznő mondta neki, hogy „Igen, én vagyok az, egész napos forgatás volt, és egy mondatos szerepem volt”. No de kérem szépen, hagyjuk mindezt és térjünk vissza a főcím kérdésére, hiszen nyílván sokan vannak, akiket érdekel. „Természetesen” egyesével, a színészhez párosítva a magyar hangot. Igen, „végig pofázós”, de ne feledjük el, hogy mennyire hatásos az egész. Majd jött a végefőcím. És ezt mind az „Otthon”, mind a „Földi paradicsom” című epizódok esetében. Korbuly még előtte átolvasta a neveket, majd ennyit mondott: „Ezt el tudom olvasni. Mire fogok így hivatkozni, ha bakizok?” – hangzott el a világ legörökbecsűbb kérdése. Persze a baki, mint olyan teljes egészében ki volt zárva a történetből, ami akadt, az sem a felolvasásnál. Olyan sokan adják hangjukat a sorozat egyes részeihez, hogy a rendező is megijedt a hetedik résznél, hogy nem olvasztotta-e össze a nyolcadikkal. De nem. A gyártásvezető elmondása szerint legalább 50-60 embert hívott szerepelni csak a mai napra, amivel övék lett a leghosszabb diszpó, és persze ők lesznek bent legtovább is.

A 136-os művészeti tekercsre érkezett meg Haas-Vander Péter, fehér kalapjában. A nevével kapcsolatban is viccelődött a stáb – csak a mi kedvünkért –, mert a sorozatban van egy színész, akinek a nevében benne van a „van” szó. Incze Ildikó érkezett mellé, hogy a nejét szinkronizálja, akinek nem lehet gyereke. Én igazából nem látom át, hogy a jelenetei mi célt szolgáltak, de gondolom, a későbbiekben majd összeáll a kép. Volt még egy vacsorajelenet is, ahol nagy vallásos áhítattal beszélt a Dextert hangoló színész.

Utánuk a nap nem is tudom, talán harmadik legesleggyönyörűbb színésznője érkezett meg a stúdióba. Ruttkay Laurának nem csak a hangja csodálatos, éppen ezért nem is értem, a vászon eddig miért nem kért belőle még többet. Mindenesetre ne legyünk telhetetlenek. A hangját még imádhatjuk, nem igaz? Ha már itt van, akkor gyorsan felvették Sloan jeleneteit is a Törtetőkből, amelyiknél mi sem bizonyítja jobban a rajongásomat, minthogy ha baki lett, vagy csupán a jelenet ért véget, én kis híján tomboltam (szigorúan csak belül), hogy „Hol a következő jelenet?” Imádom azt a sorozatot, de komolyan. Emberek, tessék elkezdeni Enturázst nézni! Nem viccelek. Esküszöm, hogy bevonom az olvasói engedélyeteket! Laurának a mai Gengszterkorzóban csupán négy-öt mondat jutott, ahol idegen nevekkel kellett minden probléma nélkül megbirkóznia.

Őt követte egy újabb mókamester, Jakab Csaba. „Öreg és néger? Ne sértegess!” – hangzott el az első poén a jelenet forgatása előtti instrukciókból kifolyólag. Felvették a Gengszterkorzóbeli jeleneteit, majd következhetett a Törtetőkbeli jelenete, ami… Nos, hogy is fogalmazzak anélkül, hogy elárulnék egy olyan dolgot, amitől még nekem is leesett az állam? Megvan! Aaron Sorkin magyar hangja Forgács Péter lett. Akik látták már, azok tudják, vaj’ melyik részre célzok. Utána Jakab Csaba poénkodott még egy rahedlit a rendezővel, aminek a vége majdnem egy „Bozsó-Aprics-féle boxmeccs” lett, de itt egyértelmű, hogy uralta az összecsapást. A rendező szépen szó szerint kirúgta az állandóan dumáló színészt a helyiségből. Másnap böngészgettem az interneten, és ilyen szalagcímekbe botlottam: „A rendező kirúgta a színészt!” Vagy ezt csak álmodtam? Mindenesetre, ha egy bulvároldal lennénk, akkor most óriási szenzációról számolhatnánk be. De mivel „komoly szakmai lap vagyunk”, így megmaradunk annál, hogy ez egy jól sikerült poén, amit rendező és színésze érkezésünk előtt hetekig, éjszakába nyúlóan gyakorolt, hogy előadhassák nekünk. Én az előadásra pedig 5 pontot adnék – az 5-ből, mielőtt félreértené valaki.

Kezdtek túl sokan lenni a kis stúdióban, amely a hármas számra hallgat, és csukott ajtó mögött zajlott a munka a beszűrődő zajok elkerülése végett. Ez persze színészt még nem gátolt meg abban, hogy belépjen egy terembe akár a kiírtnál jóval korábban… Aprics bement segíteni Barbinek Péternek előkeríteni a szöveget. Persze rossz helyen voltak, és másik került elő, amire Barbinek csak annyit mondott: „Még jó, hogy bejöttél segíteni.”

Őt 14:25-kor Szombathy Gyula követte. Minden tiszteletem az övé. De komolyan. Bejött csak azért, hogy legyen egy olyan figurája, akinek a szereplése kábé abból állt, hogy lélegzett meg hümmögött. Elképesztő, hogy mit bevállal, bár nem is ez a meglepő igazából, hanem az a profizmus és szakmai tisztelet, amivel a maximumot hozza ki az ilyen bajszos szerepekből is.

„Ez a negyedik a héten, hogy kinyírnak. És még csak szerda van!” – mondta Liam magyar hangja. Apricsnak a ma forgatott anyagokból ez a jelenet volt a kedvence, mert elmondása szerint hihetetlen profin és hatásosan volt megcsinálva a jelenet. Eszemben sincs vitatni!

Koncz István-t Versényi Laci bácsi követte, aki hiába igyekezett odatenni magát, a technika ördöge lecsapott rá és megnehezítette a dolgát. Olyan oroszlánüvöltéseket adott a gép, hogy én már majdnem elmenekültem, nehogy rám támadjon. Remélem, megértitek, hiszen mindanniyan láttuk a Terminátor-filmeket. Erről jut eszembe. Időközben a színészi instrukcióról mesélt el egy érdekes történetet a kiváló színművész. Még kezdő korában egy szinkronrendezőnőnél volt egy szerepe, és mielőtt bement volna, annyit mondott neki a jelenetről, hogy „gondok vannak otthon”, emiatt nagyon levert a figura. Ja, és a mondat, amit mondania kellett, a „Jó estét mindenkinek!” volt. Majd miután a színész megtette, gyorsan hozzátette a rendezőnő, hogy most operáltak vakbéllel. A hármas teremben kitört a jókedvű nevetés.

Őt Szávai Viktória követte, szintén kis Entourage-dzsal. Ő Taylor… Akarom mondani, az imádnivaló Autumn Reeser magyar hangja a sorozatban. Majd átnyergeltünk a Gengszterkorzóra – Yihá! Közben megérkezett Mezei Kitty is. Kérem szépen, egy leszbikus jelenetet kellett délután háromkor megcsinálniuk, miközben halálosan komoly dolgokról beszélgettek. Mindketten nagyon élvezték a jelenetüket. Volt benne némi erotika is természetesen, és elcsattant néhány leszbikus poén is. Szigorúan jóindulatúan. A jelenet elején száraz bort ittak, és azt hiszem, Kitty figurája mondott valami olyasmit, hogy „Te édesebb vagy” – jött is kintről a reakció, hogy még jó, hogy.

Őt Szélyes Imre, Illyés Mari és Martin Márta követte. Felvétel volt. Kint pedig visszatért Jakab Csaba, bejött a gyártásvezető meg még páran, akik megérkeztek a jelenetükre. Hangzavar, ahogy lennie kell. „Nem zavar senkit, hogy felvétel van?” És a rendező, hogy biztosítsa a folyamatos munkavégzést, mindenkit kitessékelt a helyiségből.

Amikor én eljöttem, akkor érkezett meg az egykori Tea Artúrja, Kardos Róbert egy szerepre, valamint Orosz Ákos is, akivel váltottunk néhány szót a sorozatról, hiszen ő is az egyik főszereplő.

Hirdetések

„Imádom ezt a sorozatot, mert mindig fenntartja az érdeklődésemet. Ez egy olyan srác, aki megjárta a háborút, és onnan kerül vissza Amerikába, elég fiatalon. Elég zavarosan alakul az élete, mert otthon hagyott egy nőt, úgy ment el a háborúba, közben van egy gyereke, és aztán belekerül ebbe a bizniszbe, ami az alkoholról szól. A nagy szesztilalom idején. A srác elég kemény, megjárta már a poklot. Megpróbál egy normál életet létrehozni, de az nem megy neki a maffiabiznisz miatt” – mondta a színész, aki nagyon kedveli Jimmy szerepét, akiről rengeteget mesélt, és többek között az anyukájának ajánlja.

Kérem szépen, valahogy így nézett ki röviden egy „3/4nap” (8 óra) a Gengszterkorzó hazai verziójának forgatásán. Annyit elárulhatunk, hogy nem véletlenül az HBO-n fut a szesztilalomról szóló sorozat. Teljesen beleillik a profiljukba, amiket kicsiny hazánkban egy ugyanolyan nívós szinkronnal igyekeztek még tovább javítani. Szerintem az eredmény önmagáért beszél, de erről január 10-től, hétfőnként mindenki megbizonyosodhat saját maga is az HBO műsorán. Kedden pedig ugyanaz a rész eredeti nyelven, feliratosan is látható. Vétek lenne kihagyni!

Next Post

Félgőzzel ezt nem lehet csinálni

sze júl 20 , 2011
<p style="text-align: justify;"><img class="hopeimage" src="/pics/szinkron/hu/48891.jpg" border="0" width="118" height="91" style="float: right;" />A Pesti Magyar Színházban, A kaméliás hölgy előadása előtt találkoztam <em><strong>Végh Péterr</strong></em>el. Öltözőjébe lépve először az jutott eszembe, hogy ráférne a felújítás. Miután a színművésztől megtudtam, hogy korábban Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre és Szakácsi Sándor is ezt a helyiséget használta, megilletődve ültem le a kissé kopottas székre. Végh Péter szívesen mesélt színházról, szinkronról, tanításról és szabadidős tevékenységeiről is.</p>