Kökényessy Ági, a Madách Színház művésznője másfél évtizedes kapcsolatban van amerikai kolléganőjével. Hála neki, az összes Rachel Green közül a magyarváltozat, a legtökéletesebb, legszexisebb, legszeretnivalóbb. Hangja tökéletesen egésziti ki Aniston mosolyát, frizuráját, egész lényét.
Ellentétben a saját hangjával, amely kemény, éles, és néha meglepően öreg!! A showman egyik kérdésére hangos kacajjal felelt, amely nagyjából egy ötvenes-hatvanas, nagyon sokat élt és tapasztalt vénasszony orgánumán szólalt meg. A rémálom csak néhány másodpercig tartott, de a reakció magáért beszélt. Én csak remélni tudom, hogy a közeljövőben továbbra is Kökényessy Ágival együtt találkozunk majd vele, és ezután is megmarad az a kedves, szuperszexis nőci, aki eddig volt.
Néhány nappal később láttam a Kiefer Sutherlanddal készült beszélgetést. A tökéletes Jack Bauer, minden világok megmentője – amíg lehetett – Selmeczi Roland hangján szólalt meg a sztárnak sikert hozó 24-ben. Selmeczi Banderas-on, és Brad Pitten élesített férfi orgánuma sokat tett hozzá Sutherland figurájához. Részben az ő nagyszerű szinkronja is hozzájárult a sorozat hazai sikeréhez.
A show-ban megérkező szőke pasi, akit tényleg Kiefer Sutherlandnak hívnak, azonban közel sem volt ilyen macsó csávó. Joviális, negyvenes apuka, aki éppen a lemeztársaságával bíbelődik, de eszébe sem jutna megmenteni a világot. Persze a világ sem szeretné, hogy egy joviális negyvenes apuka mentse meg őt, ha bajba kerülne. Kiefer hangja leginkább a nagyszerű Kautzky Armandéhoz hasonlít, aki azonban az előző James Bond (Pierce Brosnan) megszólaltatója volt. (Kautzky egyszer szólaltatta meg Sutherlandet a Fülke című filmben, ahol egy bérgyilkost játszott.)
Beszéde, stílusa, hanghordozása messze van a Selmeczi Rolandtól hallott keménységtől. Lágyan szólal meg, és még akkor sem erősít bele, mikor a showman megpróbálja csőbe húzni. Ahogy figyeltem a társalgást nem is értettem, hogy miért tudott ekkora sikert aratni. Na persze a jó sztori, a kiváló Donald apukától örökölt gének, a történet csavarjai és még egy csomó minden segíthette őt a világhírbe repíteni. Ám lehet, hogyha a hazai médiaiparba született volna bele, akkor ezzel a kedves mosollyal, lágy, szelid hanghordozással csak az egyik hazai szappanopera főszerepéig jutott volna el. Persze van akinek ez is igen sokat jelent.
És, hát mindenképpen szólni kell a nagy öregről, Clint "Piszkos Harry" Eastwoodról is, aki genetikai csodaként nyolcvan felett is férfiasabb mint sok hazai közalkalmazott a negyvenedik szülinapja után. Lettermann az új filmje promóciójára hívta be Clint-et, akivel vidáman elbeszélgetett a régi munkáiról. Az előző vendéggel ellentétben Eastwood még ebben a korban is el tudta azt hitetni mindenkivel, hogyha nagyon összeszedi magát még akár a világot is meg tudná menteni. Kemény, szikár megjelenését kiválóan tudta évek óta megszólaltatni Reviczky Gábor. A kiváló szinművész bár évtizedekkel fiatalabb, mint amerikai kollégája, de úgy tud a hangjával bánni mint egy "audio-kaméleon", így tökéletesen tudja hozni az eastwood-i kemény, szikárságot. Filmjeiben ugyanolyan egyszerűen, letisztultan cseng a hangja, mint ahogy Eastwood játsza a figuráit.
Nos, a nagy öreg eredetiben erősen nagypapás stílusban beszél, szikárnak szikár ugyan, de legkevésbé sem kemény a hangja. Szimpatikus nagypapaként szólal meg, akit ugyan lehet szeretni, de nem biztos hogy megengedné, hogy az unokája az ölében üldögéljen. Nem is tudom, hogy melyik magyar művészünkhöz hasonlít, ahogy megszólal.
A fiatalabb éveiben sok magyarhangja volt. Az ősi spagetti mozikban Kautzky Armand, a "Piszkos Harry" sagában Vass Gábor, Koroknay Géza, és még néhányan segítettek neki megszólalni. A nyolcvanas évek végén öregedett meg annyira, hogy elnyerhette a nagyszerű Reviczky Gábort partnernek. Ez az együttműködés azóta is kiválóan halad a maga útján. Egyszerű nézőként csak remélni tudom, hogy a következő alkotásaiban – mert még bőven van ötlete – továbbra is megmarad a reviczky-s hanghordozása.
A Lettermann show ettől eltekintve is számtalan izgalmas és érdekes meglepetést tartogat, de ez már egy másik történet….
