” Elemzésünkben az iparág egészén átívelő problémaként azonosítjuk a jövedelmezőség kérdését, amely legélesebben a szinkrondolgozók esetében jelenik meg, miközben nagymértékben összefügg a szinkronstúdiók megrendelőkkel szembeni alacsony alkuerejével és a megrendelői piacok erős törvényszerűségeivel. Emellett mindhárom szint közös problémája, hogy a szinkron készítése során meg kell felelni a megrendelői piacok bizonyos kényszereinek és elvárásainak, amely mind a szinkronstúdiókra, mind a dolgozókra komoly terhet helyezhet. Ezen kényszerek közül ki kell emelni a szinkronizálásra szánt idő rövidségét, az extrém megrendelői szituációk és az ezekből fakadó elvárások kezelését.
Mindezek mellett a szinkrondolgozók számos problémája a szinkronstúdiókkal való kapcsolatuk rendezetlenségéből fakad. Általánosan újra kell tárgyalni a munkavállalás kereteinek különböző szempontjait: javítani kell a munkakörülményeken és biztosítani kell a szinkrondolgozók szociális és egészségügyi biztonságát. Tisztázni kell a szerződéses viszonyokat, javítani kell a felek közti információáramláson és biztosítani kell alapvető minőségi minimumokat. Mindez véleményünk szerint a szinkrondolgozók szinkronstúdiókkal szembeni (alku)erejének javításán keresztül érhető el, amely sok tekintetben független a
megrendelői oldal működési logikájától.
Bármiféle közös fellépés további kritériuma, hogy a szinkrondolgozók hatékonyan együtt tudjanak működni és szükség esetén fel tudjanak lépni a az egyéb iparági szereplőkkel szemben. Ezért azt javasoljuk, hogy a már megkezdett és előrehaladott szakszervezeti építkezés folytatódjon a továbbiakban is, hiszen ez fontos platformja lehet bármilyen együttműködésnek, szakmán belüli diskurzusnak.
Javasoljuk továbbá olyan mechanizmusok kialakítását, amelyek segítik a közös alapok
megteremtését, közös normák és szabályok kialakítását, illetve az ezeket ellenőrző belső közösségi mechanizmusok megtervezését. A közös szabályok akkor is sokat jelentenek, ha éppenséggel nem „kifelé” szólnak, hanem a szinkrondolgozók közösségének.”
