google.com, pub-1125228124325636, DIRECT, f08c47fec0942fa0
 

Sóskát mindenkinek!

Be kell valljam, a foci nem éppen a szívemhez legközelebb álló téma. Mégis létezik egy előadás, Sóska, sültkrumpli, amely immáron harmadszor vonzott a Budapesti Kamaraszínházba, annak ellenére, hogy csak két partjelző és egy bíró a főszereplője. Hogy miért?

Mert Karácsonyi Zoltán, Bozsó Péter és Nemcsák Károly képes erre. És képes arra is, hogy egy évek óta játszott drámában estéről estére megújuljanak, szórakoztassanak, ugyanakkor elgondolkodtassanak bennünket a humor, és önmagában a szó leghatásosabb fegyverével.

A színdarab főhőse három igen különböző, egyvalamiben viszont nagyon is hasonló férfi. Művész (Karácsonyi Zoltán), érzékeny, titulásánál többre hivatott személyiség. E mellett nyomja a vállát egy hírtelen véget ért szerelem emléke, a világ nagy összefüggéseinek meglátása, és az örökös önkifejezési kényszer. Öniróniáját jól példázza, hogy vannak magvas gondolatai – hidakról vagy épp az örökkévalóság végességéről –, ám a formába öntés valahogy kicsit mindig esetlenre sikeredik. Nem csoda hát, hogy ennyi teherrel ő sem bír el és az alkoholt hívja segítségül – könnyen belátható következményekkel.

A másik partjelzőnk, Szappan (Nemcsák Károly) egy lecsúszott, elvált, korrupciógyanúba keveredett kétgyerekes családapa, aki magányosan, a létminimumon tengeti mindennapjait. Ő is többre vágyik, ám múlt (és jelenbéli hibái miatt) szintén csak egyhelyben toporog.
A fiatal bíró, Laci (Bozsó Péter) annak ellenére, hogy egzisztenciáját fitogtatva drága tárgyakkal veszi körül magát és kitartóan küzd a feljebbjutásért, épp oly egyedül van, mint másik két sorstársa.

Rá van utalva asszisztenseire, de a hierarchiai konvencióknak engedelmeskedve lekezelően bánik velük. A két partjelző pedig ki nem állhatja őt – ki ezért, ki azért. A történet negyedik szereplője egy nő, Mariann, aki soha sem jelenik meg a színen fizikailag.

A darab rendkívül mulatságos, jól megírt nyelvi fordulatokkal, helyzetkomikumokkal tarkítva, a humor alsóbb forrásait is kimerítve. A nézőtér minden alkalommal folyamatosan pezseg, persze ehhez a stúdiószínház teremtette intimebb légkör is hozzájárul. Rendszeres a teltház. Sokáig kellene keresgélni, hogy egy ennyire jó kedélyű, impulzív, abszolút felüdítő élményt nyújtó előadást találjon az ember. Ez nagyrészt a rendező, Sas Tamásnak is köszönhető. A közönségfilmes direktor (Presszó, S.O.S. szerelem!) a popularitást sikeresen ültette át a színpadra is.

A szereposztás kifejezetten bravúros. Érzi az ember, hogy a színészek szeretik azt, amit csinálnak. Bozsó Péter rendkívül jól alakítja a pökhendi, fennhéjázó Lacit, kontaktlencséstül, gondosan beállított frizurástul. Szinkronból sokak számára ismerős lehet a nem kevésbé egoista Harmadik műszakos Bosco hangjaként. De személyes elfogultságom miatt az X-Akták Doggett ügynökét is eszembe juttatja, akinél a cél mindig szentesíti az eszközt. Főként Bozsónál fedeztem fel egy-két rejtett rögtönzést, amellyel tovább fokozta az amúgy sem lapos hangulatot.

Nemcsák Károly a végletes és túlzó Szappan karakterét nem kevésbé túlzóan, de hitelesen oldja meg. Ő is azok közé a színészek közé tartozik, akik bármilyen színpadon is jelennek meg, valahogy akaratlanul is a Szomszédokra, esetében Vágási Ferire gondolunk. Sajnos a közönség is csak ember.

Karácsonyi Zoltán kicsit szétesett, utánozhatatlan (nehezen felejthető) hanghordozású, leginkább komikus Művésze egészen zseniális. Hangjával számtalan szinkronmunka kapcsán találkozhattunk. Ennyire őrült talán egyikben sem volt, de szívesen tekintünk vissza Az elit alakulatra.

A kortárs drámaírás kiválósága, Egressy Zoltán tollából 1998-ban született meg a Sóska (ő a szerzője egyébként a szintén népszerű Portugálnak is). Azóta tizenhárom premiert élt meg az előadás – a magyar városok mellett például Londonban és Prágában is.

A sikerét mi sem bizonyíthatná jobban, minthogy az egyik tanácsadócég úgy döntött, ez év januárjától erre a színműre kívánja építeni tréningjeinek egy részét. Illetve az is, hogy nem sokára bemutatásra kerül a dráma filmes adaptációja Hujber Ferenc közreműködésével.
Nem mondom, hogy az összes szakzsargont ismertem – bár olyan emészthetetlenül sok nem is szerepelt belőlük -, mégis ez az előadás bárkinek a torkán lenyomja a focit. Sóskát mindenkinek!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Next Post

„Jaffák a Goauldok ellen!”

pén márc 13 , 2009
Újra nyílik a Csillagkapu az AXN-n! A sorozat 10. évadja márciusban fut ki a csatornára, hogy tovább gyarapítsa az egyébként sem kicsi rajongótábort. Kis hazánk szinkron nagyhatalomnak számít, így nem mindegy, hogy egy népszerű sorozat milyen szinkronnal kerül adásba. Egy gyengébb történetet egekbe emelhet a hazai munka, de egy-egy rossz hangválasztás a porba is taszíthatja azt.