Főoldal

















Romantikus

A felhők fölött 3 méterrel
(Tres metros sobre el cielo, 120', 2010)


Az ember egyszer csak rádöbben, hogy nem is látott igazán romantikus filmet már évek óta, amíg nem látta A felhők fölött három méterrel című filmet. Egyszerűen megkapó, magával ragadó és akár hiszitek, akár nem, de hihetetlen gyengéd alkotás. Egy olyan szerelem történetét mutatja be, amely a sablonos alapfelállás ellenére nem csak szereplőit, de magát a nézőt is megnyugtatja. Mégsem ettől olyan különleges. Azt hiszem az valahol mélyebben leledzik, és talán a legkevésbé sem meglepő mód a férfi karakterében.


(The Good Guy, 91', 2010)


Alexis Bledel, Scott Porter és Brian Greenberg. Több se kellett nekem, ide vele! Eredeti nyelven, angol felirattal fellelhető csupán ez a film, de ez sem tarthatott vissza minket attól, hogy Bledel varázslatos kék szemei rabul ejtsenek másfél órára egy "friss" romantikus háromszöges történetben. Legalábbis nagyon sok jót olvastam róla, hogy mennyire friss és milyen jó, noha már első ránézésre sem tűnt túl különlegesnek. A véleményem nem sokat változott a játékideje alatt (csak 180 fokot), mégis hamar berántott, mertek sok olyan jelentős pillanata van, amivel a mai fiatalok könnyedén tudnak azonosulni. Azt hiszem számomra ettől vált különlegessé, noha nem lett belőle egy újabb Waiting for Forever.


(Listen to Your Heart, 97', 2010)


"A zene hatalmas dolog. Egy dal megváltoztatja a kedved, emléket teremt. Megváltoztathatja az életed."

Vannak olyan filmek, amiktől az ember nagyon sokat vár és csalódást okoznak. Akadnak ugyanakkor olyanok is, amelyektől semmit sem várunk, mégis mindent megkapunk. Szerintem ha a címre vetünk egy pislantást nem olyan nehéz kitalálni erre a filmre melyik lehet az igaz. Azt hiszem nem véletlenül volt ez a kisebb filmfesztiválok egyik kedvenc filmje, hiszen a története mindenkit megérint. Én a magam részéről nem rajongók különösebben az ilyen befejezésekért, de azt el kell ismerni, hogy a keretével együtt bőven elérte a hatását.



(Something Borrowed, 107', 2011)


Nem vagyok egy túl nagy Kate Hudson fan, bár több filmjét is szeretem. Ellenben imádom Vadász Beát és Ginnifer Goodwin is egyre inkább kezd a látókörömbe kerülni. Úgyhogy minden adott volt ehhez a több, mint másfél órás mozihoz, ahol Victoria is felbukkant egy őrült csaj képében. A mozitól nem kell túl nagy fordulatokat, vagy csodákat elvárni, de egy kellemes kikapcsolódásra mindenképpen nyerő választás. Romantikus (a maga módján) és szórakoztató.


Sejtcserés támadás
(The Switch, 97', 2010)


Egy olyan jópofának tűnő filmről beszélek egyszer ezen a húsvéton, ami egy kicsit hasonlít az Ilyen az élet-hez, de közben amit igazából mondani akarok az az, hogy két remek főszereplője van. Pechünkre sajnos ez a legnagyobb erénye és előnye is ennek a mozinak. Jó, persze frusztráltan bohókás és mulatságos, de semmi váratlannal nem áll elő, és a legnagyobb baja, hogy egyszerűen túl unalmasra sikeredett két műfaj között félúton.


(How Do You Know, 120', 2010)

Paul Rudd filmjeiben az a jó, hogy ő mindig, minden körülmények között ugyanazt a szeretnivaló lúzert játssza, aki mellett végül a nők kikötnek. Ezzel is remény nyújtva azoknak a hétköznapi pasasoknak, mint amilyeneket ő csak eljátszik. Én ezt szeretem a filmjeiben. Mindig tudsz azonosulni vele, és ez sokszor megkönnyíti a dolgot. Az viszont nem olyan jó, hogy nem választékosan választ szerepeket, mert így minden filmje max egyszer nézős. Egyébként most fut a mozikban, de remélem inkább mindenki ezelől fut el. Hiába a jó nevű író-rendező, vagy a szereplők, senki sem képes megmenteni. Egy romantikus mozi romantika nélkül. Ez pedig olyan, mint a jó koktél szívószál és napernyő nélkül: Nem embernek való, pedig... És tegyük hozzá, hogy a film általam hallucinált mélységei igencsak csábítóak és reménnyel teliek. Ám ki tudja, hogy mi került ebben 120 millióba... Vigasztaljon, hogy izmos bukta volt még Amerikában is, pedig karácsonyra szánták. Hiába, kellenek a jó nagy pofára esések Hollywoodnak is.


(Simply Irresistible, 94', 1999)

Imádom ezt a filmet. Iszonyat régen varázsolt el, mikor még azt sem tudtam ki az a Sarah Michell Gellar. Ma már tudom. Imádom. Ő Buffy, egy ikon. Ez a romantikus komédia pedig nem sokkal a siker sorozata indulása után jött. A róka gyártotta, és meglepően üde komédia, főzésről meg Napóleon módi rákos találkozásról. Varázslatos mozi -szó szerint.


(17 Again, 100', 2009)
Sokan mondták nekem, hogy meg ne nézd, mert szar. Húztam-halogattam, végül úgy 1 egész év elte után azért csak rászántam magam, hogy kiderítsem mitől is óvtak engem annyira. A témája értelemszerűen nekem nagyon bejött, hiszen sokan kívánunk hasonló dolgokat. Mondjuk a mesélési módja már nem biztos, hogy annyira jó. Az biztos, hogy Zac Efron rémes színész, és emiatt sajnáltam, hogy Matthew Perry-nek csak asszisztensi szerep jutott - amiben mondjuk lejátszotta a kiscsákót, de az már mellékes. Ami itt fontos, hogy nem sokkal marad el a Hirtelen 30-tól.


A CSAJ NEM JÁR EGYEDÜL - Még mindig az egyik legzseniálisabb és legkellemesebb film EVER. Úgy elnézném még a 88 percén is túl...




(Chasing Liberty, 111', 2004)

Egy romantikus film, melyben megismertem és megkedveltem egy tehetséges és gyönyörű színésznőt, aki a Törtetőkben padlóra küldött és most a kedvenc sitcomomba készül epizódszerepelni. Ez egy olyan egész Európán átívelő romantikus történet, mikor az ember már szabadságra vágyik és megteszi azt, amiről korábban csak álmodni mert. A Szabadság, szerelem mindig a legjobb szerelemes történet, mely magával ragad és megmutatja milyen az amikor lázad az ember és annyira szabad, mint még korábban soha.


"Te voltál az életem, de én csak egy fejezet vagyok a tiédben."


(Marley & Me, 111', 2008)


Újabb állatbarát, könnyfakasztó dráma. Jennifer Aniston gyönyörűbb, mint valaha, és a kutya is a legcukibb a nagyvászon történetében, de ezzel ki is merül a film érdemi oldala. Egyik figura jobban zavart, mint a másik, és valahogy az egész emberi szál nem tudott működni, bezzeg a kutya-ember nagyon is. A történet legalább 6-7 évet ölelt fel, de időnként túl lassan haladt előre, máskor pedig hirtelen ugrottunk egy nagyot az időben, ami nem mindig működött. Ezek a legfőbb hibái.


Ez nem csak egy film. Ez a film, sokkal több, mint egyetlen film. Tele van érzéssel, erővel, szenvedéllyel, szerelemmel, igazsággal, hazugsággal és az eseményekkel sodrodó emberekkel.




(The Twilight Saga: Eclipse, 120', 2010)


Ki nem állhatom az Alkonyatot. Ezen nincs mit szépíteni. Éppen ezért nem vártam ettől a résztől sem semmit, de amit kaptam... Tömény okádék. Hányinger és végig... pocsék érzés volt erre pazarolni több részletben azt az összesen két órát. Művi, színpadias az egész, egyszerűen semmi sincs benne, ami ne mondvacsinált lenne. Az ilyen dolgok inkább képregényben működnek, ahol nem kell mindent megindokolni. A vásznon ugyanez nem működik. Itt kellenek a részletek, és ami még ennél is fontosabb, kell a sztori. Ennek a filmnek viszont nincs. Jó, lehet, hogy van, de annyi minden nyomja el, hogy a végén az ember már azért imádkozik legyen már vége.


Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék