Főoldal

















Nagyfiúk

NAGYFIÚK - Szórakoztató, világos, nagyon Sandleres a humora. A hangulata családias, és végig lehet röhögni a popkult utalásoknak hála. Iszonyatosan betalált. 10/9


Nagyfiúk
(Grown Ups , 100', 2010)

Ennél stílusosabb filmmel ha akartam volna sem tudtam volna megnyitni a rebootoló Ajánlót. Hogy miért? Mert legalább olyan vicces és komoly mondanivalót hordoz magában, mint mi, mégsem képes egy pillanatra sem komolyan venni magát. Olyan ez az egész, mintha Sandler fogta volna a slepjét és elvitte volna őket egy csapatépítő tréningre, ahol kedvükre ökörködhetnek. Csak azt felejtette el, hogy ennek a csapatnak nincs szüksége ilyesmire, és lehet ezért volt egy író társa, aki az ökörködést akarta ellensúlyozni azzal, hogy megmutatta milyenek is a mai kölykök. Mindez tömérdek mókával és kacagással, aminek a végére engem már a sírógörcs kerülgetett..

Sandler branch. És akár ennyivel le is tudhatnánk. Itt van a biztos siker receptje, és egyben elkövető társa, Kevin James, aki barát a humorban. Egyik kedvenc komikusom és mintha most is ők ketten töltenék el együtt a legtöbb időt igazi barátságban. A másik három srác nekem időnként kilógott a bandából, talán mert annyira különböznek. Egynek itt van például a házimunkás, pocsék szakács, Chris Rock, aztán az öreg nénivel hempergős -nemtudommitkeresabandában-, régi cimbora, Rob Schneider, valamint az örök csajozógép, David Spade. A bandára nem lehet panaszunk, egyszerűen zseniálisak. Utánuk viszont márcsak Salma Hayek és Maria Bello domborulatai maradtak meg az emlékezetemben, meg Steve Buscemi gipszben.

Az öt egykori jó barát (Adam Sandler, Kevin James, Chris Rock, David Spade, és Rob Schneider) 30 év után kedvenc kosárlabda-edzőjük temetésén találkozik újra, s ha már így együtt vannak, együtt is maradnak egy hétvégére. Méghozzá edzőjük tóparti házban, ahova feleségeik (Salma Hayek, Maria Bello, Maya Rudolph) és gyerekeik is elkísérik őket.
A csapat most is a régi formáját hozza: a bulizás, egymás ugratása együtt a legjobb, hiszen a kor amúgy sem számít, ha egy kis őrültködésről van szó. Meg is próbálják bebizonyítani gyerekeiknek, hogy szórakozni a nagy öregek módjára is lehet.


Azt szokták mondani, hogy minden jó filmbe kell legalább egy olyan visszatérő poén, amin a közönség mindig röhög. Ezzel a filmmel csak a gond, hogy csak az van benne. Bár ez is nézőpont kérdése, hogy egymás ugratgatása mennyire merítheti ki ezt a kategóriát. Sokat megszoktak ijedni az ilyen kaliberű filmektől, mert mindenki azt hiszi csak fizikai humor van benne, pedig ebben nem. Jó, oké, becsúszik itt-ott egy két kemény kilapítás, fingás, maradandó sérülés, de nem ettől olyan zseniális az egész humora. Sokkal inkább attól a popkulturális utalás dömpingtől, amit Sandler bandája itt összedumál. Ezek közül az egyik legfájóbb az volt, mikor Chris Rock passzolta a csütörtöki randieste gondolatát, mert akkor fut a Grace klinika. És csakhogy visszakanyarodjak a gondolat elejére is, volt a film vége felé egy pillanat, amire azt mondtam, hogy itt véget kell érnie. De nem, mert jött utána még 10-15 percnyi töménytelen jó tett és egy kosármeccs olyan csodás július negyediki zárópoénnal, amely nagyobbat ütött, mint Bud Spencer ökle valaha.

Bár ez egy vígjáték, azért ennél sokkal több. Egy film mondanivalóval. Meg dögös nőkkel persze. A "néni" fogalmazta meg leginkább azt, hogy én miért is szeretem Sandler utóbbi évekbeli filmjeit annyira és mitől is működőképes a Nagyfiúk. Életünk első szakaszában a szórakozás a fontos, de a másodikban már csak a lényeg. Szerintem ezt akarta Sandler megtanítani a nézőknek, ezt akarta a "szájukba rágni" a sok poén közé csomagolva. Ő minden filmjében ugyanolyan figura, de a családja és a környezete teljesen lefedi a mai átlagot. A gyerekek létezni sem tudnak még a kompjúteres kütyüik nélkül, és ha egyszer mégis kieresztik őket a szabadba fogalmuk sincs, hogy mit csináljanak egy kővel. Az nagyon sokkoló látvány volt, mint ahogy a film elején az is, hogy a szomszéd szobában lévő dadának smsezett a kissrác, majd jól lehordta, mintha ő lenne Rockefeller, vagy legalábbis Hugh Heffner. Az ő porontyain kívül mindenki a sokkal inkább hétköznapi átlagot testesítette meg a maguk különc módján. És ez alól még Schneider két bimbozó bombázó lánya sem lehet kivétel, ami a biológia valódi tréfája.

Nem fogom lezárni addig, amíg nem beszélek a harmadik rétegről sem. Ez pedig az a hangulat, ami a filmet jellemzi. Családias és egyben mégis barátságos. Hiszen ez a film nem csak 5 krapekról szól, akik egy régi ismerősük temetésén újra találkoznak együtt töltenek néhány napot és kalap, kabát. Legalább annyira szól mindenkinek, aki kötyökkorában benne volt egy bajnok csapatban, vagy elsodródott egy kicsit a régi cimboráitól. Kicsit visszavezet a szabadba, és helyenként ugyan elég perverz, de ettől a filmtől "be akarok tépni". Nagyon szeretem, ahogy ábrázolták az öt felnőtt, teljesen különböző élettel rendelkező pasas közti kapcsolatot. Rajtuk látszik az, ami a hasonló témájú filmeken csak nagyon ritkán: Igazi barátok. A szó leghagyományosabb értelmében. És ennek megfelelően készítették el a mozit is.

Tabák Katának köszönöm szépen mindenki nevében a szinkront. Örvendetes volt ismét a Kevin James - Holl Nándor párost parádézni hallani, vagy a Sandler - Csőre Gábor párost. És most csak azért sem fogok kiemelni senkit, hogy mennyire elégedett vagyok a munkájukkal. Egyedül Chris Rocknak kellett volna Kálloy-nál lágyabb hangot találni, de már hozzászoktam, úgyhogy lenyelem. A női fronton és a gyerekek közül mindenki előtt emelem a kalapom. Hozzájárultak, hogy a film magyarul is legalább annyira élvezhető legyen, mint eredetiben.

Múlt, barátság, család, természet, csillogás és értékek. Teljesen hagyományosan nyúl a témához és visszaröpít oda, amikor még mindezek a dolgok számítottak. A poéndömpingnek hála én ezt a majdnem két órát könnyesre röhögtem, és bár nem vagyok elfogulatlan, de arra mindenki mérget vehet, hogy a sokszor újranézős kategóriába esik. Sok hatalmas poén volt benne (Schneider ávemáriája, egymás ugratásai, Spade alvása a szekrényben, visító pulyka, stb.), amik miatt még szívesebben gondol vissza az ember erre a mozira. Nem kell tőle sokat várni, ez csak egy egyszerű nyári kikapcsolódás, némi mondanivalóval, amit még a vak is lát. 90%


Magyarhangok
: Holl Nándor, Csőre Gábor, Kálloy-Molnár Péter, Rajkai Zoltán és Józsa Imre
További magyarhangok: Gubás Gabi, Söptei Andrea, Bertalan Ági, Zsurzs Kati, Felföldi Anikó, Törtei Tünde, Bogdán Gergő, Czető Ádám, Ducsai Ábel, Epres Attila, Csankó Zoltán, Jakab Csaba, Peller Mariann, Bogdányi Titanilla, Stefanovics Angéla, Welker Gábor, Forgács Gábor és Harsányi Gábor
Msz: Heltai Olga
8Sz.R.: Tabák Kata
Ic-Mafilm


Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék