Két ember, akik nem gazdagok, nem híresek, mégis többen örülnek az ő szerelmüknek, mint a híres, szép és gazdag párosoknak.Egy lakáj és szobalány története, akik háborún és betegségeken túl, a halálos ítéletet kimondó bírósági ítélet árnyékában is kitartanak egymás mellett. Úgy hangzik, mint egy latin-amerikai szappanopera, pedig egy ízig-vérig angol sorozatról van szó. A filmen látható két színészhez csatlakozott két igen kiváló magyar művész is, akik hangjukkal emelik az alakítások fényét.
Kassai Károly
John Bates Lord Grantham lakája (Brendan Coyle)
A sorozat rajongói világszerte neki drukkolnak a legjobban, hogy révbe érjen, és végre megtalálja a neki járó boldogságot. A karakán, igazi lakájként élő és gondolkodó karakter jól ellenpontozza a személyzet néhány tagjának lázadó, és néhol fellengzős stílusát.
Kassai Károly egyik legjobb szerepében tündökölhet, hiszen nagyon kevés szóval és tűpontos hanglejtéssel kell érzékeltetni a figurában végbemenő változásokat.
„Először az embernek egy lakájról nyilván van egy általános képe, amit így az eddig filmek alapján elképzel. Ám ez a figura egy teljesen különböző karakter, mert nagyon visszafogott, halk, elegáns, és rendkívül sok fájdalmat hordoz magában, ami kiderült a forgatások alatt. A színész is nagyon jó. Egy jó színészt szinkronizálni mindig nagy öröm.
Mielőtt elkezdtük volna a szinkront hallottam sokat a sorozatról, csak hogy kint volt sikeres. Az angol követségen volt egy nagy esemény a bemutató tiszteletére, ott levetítették az első epizódot, és már ott megfogott a magas minőség. Amikor nem játszom épp színházban, igyekszem minden részt nyomon követni.
Nem tudom, hogy sze4retnék-e ilyen környezetben élni. Ma már az ember annyira kényelmes, annyi a kényelmi extra, hogy ezek miatt nem, de a felgyorsult világ miatt meg lehet, hogy igen. Az akkori idők lassabb tempója tetszik.
A Downton Abbey azért jó, mert rendkívül igényesen van megcsinálva, a legapróbb részletekig kidolgozott, nagyon más, mint a többi, jók a színészek, és hála Kiss Virágnak, a szinkronrendezőnek, remek lett a szinkron. Ugye egy rendezőnek az az egyik legnagyobb erénye, ha jól oszt szerepet. Itt meg mindenki rendkívüli módon el van találva kezdve a legkisebb karakterektől, a főszereplőkig.”
Urbán Andrea
Anna Smith, később Anna Bates-a szobalányok vezetője, majd komorna (Joanne Froggatt)
A bátor és szókimondó szobalány nem riad vissza semmilyen akadálytól, ha Bates-el való kapcsolatáról van szó. Mindent megtesz azért, hogy boldogok legyenek, és még arra is hajlandó, hogy ő kérje meg a férfit, hogy vegye el feleségül.
Urbán Andrea kedvessége és bája az egész szakmában ismert, de Anna szerepében ezt a képernyőn keresztül is meg tudja mutatni. Hangja, hol kemény, hol lágy, és tökéletesen illeszkedik a neki megtalált szerephez.
„Nekem nagyon minden egyes képkocka, amit láttam! Gyönyörű sorozat. A kolleginákkal mindig mondjuk, hogy milyen szépek a jelmezek, de ha nem is csak ezt nézzük, akkor is, baromi jó a történet. A karakteremet, Anna-t is imádom. Igazi, tiszta, őszinte lány. A szöveg is nagyon jó. A színésznő meg lebbenékeny, eszméletlenül vibrál. Empatikus, barátságos, és akkor a szerelmi szálról nem is beszéltünk. Ma már egyáltalán nem ez a viselkedés jellemző az emberekre. Sok ilyen szerepet játszom, de van olyan, ahol én vagyok a bajkeverő. De ezt sokkal jobban szeretem. Szép az egész, úgy, ahogy van! Szinte minden epizódot láttam.
Kinek ajánlanám? Mindenkinek, aki szereti ezt a világot megnézni, hogy így is lehet élni. Én is szívesen mennék oda lakni. Szóval öröm nézni, öröm csinálni, teljesen más, mint a tucat sorozatok.”
