Az infantilis, néhol gyermeteg, de legfőképpen idétlen orvos tanonc, JD magyarhangjaként kedvére mókázhat, kacagtathat minden nézőt. Persze mindegyik sorozata sikeres kis hazánkban.
Zámbori Soma idén ünnepli a harmincadik születésnapját, és saját bevallása szerint egy picit érhetne még a sikerhez, és az igazán komoly színészi feladatokhoz.
– A beszélgetésünk előtt többször találkoztunk már, és soha nem tudtam száz százalékig eldönteni, hogy mikor beszélsz komolyan, és mikor rejtesz el egy poént valamelyik mondatodba. Rezzenéstelen arccal tudod a legvadabb dolgokat is a beszélgetőtársad elé vetni.
– Mr. Bean, Benny Hill és az ehhez hasonló komikus humorát szeretem. Szívemhez közel áll a Monthy Python sorozat vagy a Gyalog Galopp című film is. Amikor kiderült, hogy ez utóbbi színpadi változata bemutatásra kerül hazánkban rögtön jelentkeztem az ezzel kapcsolatos színészválogatásra. A Dokikban is igyekszem a poénokat úgy kiegészíteni, hogy az eredetinél is váratlanabbak, hatásosabbak legyenek.
– Mauchner József, aki a Dokik magyar változatát rendezi, mindig elfogadja, ha a hazai jobban sikerül, mint az eredeti. Arra törekszik, hogy a végeredmény az eredetivel megegyező, vagy ha lehet, még jobb legyen. Önmagában csak a poénért persze nem változtatjuk meg a szöveget.
– A színpadi alakításaidban segít számodra a szinkronban töltött több ezer óra?
– A „Mauchner iskola” egyik szereplőjeként sokkal jobban figyelek a tiszta, érthető beszédre, a megfelelő hangsúlyozásra, a helyes artikulációra. De persze sokat köszönhetek – többek között – Tomasevics Zorkának is, aki a pályám elején már bevetett a szinkron sűrűjébe. Nemrég meglepve, de örömmel vettem a hírt, hogy a Bűvölet című sorozatban nyolc esztendő után tér vissza a figurám, amelyről mindenki azt hitte, hogy végleg befejezte a pályafutását. Mivel ez a feladat az elsők között volt, így szívesen állok vissza a sorozatba.
– Sok-sok tévés munka mellett egyre többet hallhatunk mozi szinkronokban is.
– Szerettem a Madagaszkárban megszólalni. Jó pofa volt a történet, a szöveg is igényesen készült el, és a stábbal is öröm volt együtt forgatni. Alex figurája hamar népszerűvé vált, amelynek köszönhetően a hangomat is többen felismerik az utcán.
– Ez milyen érzés a számodra?
– Mint minden színésznek nekem is fontos, hogy kapjak visszajelzést arról, hogy milyen volt az alakításom, legyen az színpad, film vagy szinkron. Örülök, ha felismernek, főleg ha ez valamilyen komolyabb, vagy igényes munkához kötődik.
– Van-e olyan szinkron, amire te is szívesen emlékszel vissza?
– A Madagaszkár mellett, a Törés, a Fél Nelson, a Dinotópia, amelyek hirtelen az eszembe jutnak. Nagyon érdekesnek, és izgalmasnak találom a Bear Grylls által vezetett túlélő sorozatot, ahol minden egyes alkalommal megpróbál egy lehetetlen helyről és lehetetlen helyzetből élve, és viszonylag ép bőrrel kikerülni. Ez ugyan hangalámondás, de szívesen csinálom. A narráció egyik nagy előnye, hogy miközben mondom a szöveget, új világokat, idegen embereket, kultúrákat ismerhetek meg. Ez az „utazás” mindig nagy élmény, és hogy fizetnek is érte, szintén nem elhanyagolandó.
Egy különleges szinkron külön emlékezetes maradt számomra. Szerepeltem egy itthon forgatott külföldi alkotásban, amelyet később Itáliában láttam olasz szinkronnal. Igencsak meglepő volt a játékomat más hangján hallgatni.
– Kevesen tudják, hogy egy balesetnek köszönhetően kerültél a színészi pályára.
– 1996-ig öttusáztam, és nagyon komoly sikereket értem el, mígnem egy sportsérülés a földre kényszerített. Rába Roland kollégámmal és barátommal ezután indultunk el egy Ki mit Tud-on, ahol a produkciónkat végignézve és hallgatva Huszti Péter vetette fel, hogy érdemes lenne színésznek jelentkeznem. A tanácsát megfogadva, a nulladik helyen bejelöltem a főiskolát, ahová az első nekifutásra fel is vettek.
– Még a főiskola alatt kaptál meghívást a Barátok köztbe, amely rögtön ismertté tette a nevedet a nagyszámú rajongó előtt.
– Kétszer fél évre szerződtem le a stábbal. Érdekes, és izgalmas volt látni egy ilyen nagy rendszer működését belülről. A hazai filmgyártás gyengélkedése miatt az ehhez hasonló sorozatok vagy a „celebség” jelenti a komolyabb ismertséget. Mivel az utóbbira sem akkor, sem azóta nem vágyom, így szívesen vállaltam munkát a sorozatban.
– Ahogy teszed azt több mint másfél éve a Sport 1-2 csatornánál, ahová Selmeczi Roland tragikus halála után kerültél be.
– Roli elvesztése mindenki számára nagy űrt jelent azóta is, de az élet nem állt meg. A csatorna, válogatást hirdetett, amelyben szerettek volna a megszokottól eltérő stílust találni. Sport szeretetem miatt mindenképpen fontosnak tartottam, hogy megpróbálkozzam, és ezért örültem, amikor végül engem választottak. Heti kétszeri elfoglaltságot jelent, amely rendszeressége miatt jól beilleszthető a munkáim közé.
– Csatornahangként van valamilyen lehetőséged az egyéniségedből belecsempészni valamit a mondataidba?
– Előre megírt ajánlókat, előzeteseket mondok fel, így ragaszkodnom kell a kialakult rendszerhez. Persze, ha öttusával vagy olyan sportággal kapcsolatos anyag kerül elém, amely többet jelent nekem, megpróbálom jobban a nézők figyelmébe ajánlani az általam elmondottakat.
– Sokat dolgozol színházban, szinkronban, tévében. Mennyi időd jut a pihenésre, kikapcsolódásra?
– Amikor csak lehet, a családommal vagyok együtt. A legfontosabb, hogy a fiaim és a párom életét minél szebbé és jobbá tehessem. Közben persze a sportolásra is próbálok odafigyelni. Az öttusa úgy tűnik örök szerelem marad a számomra. Talán ezért is vonz többek között a lovaglás is. Nemrég vettünk egy kiscsikót, amely nemcsak nekem, de a gyerekeimnek is nagy örömet okoz.
– Emellett idén tavasszal egy nagyon izgalmas, de embert próbáló feladatba is belevágtál.
– Végigcsináltam egy vitorlás vezetői tanfolyamot, amelynek gyakorlati vizsgájaként a tengeren kellett bemutatnunk a megszerzett tudásunkat. Komoly feladat volt egy hétig összezárva dolgozni. Nemcsak a kormányzás, de a kötélkezeléstől kezdve minden feladat ránk hárult. Az időjárás is igyekezett nehezíteni a helyzetünket, de szerencsére mindannyian megúsztuk a kalandot, és már készülünk is a következő megmérettetésekre.
– Ezek komoly terveknek tűnnek. Ha nem kerülsz a színészet bűvkörébe szerinted mivel foglalkoznál a legszívesebben?
– Biztosan valami sporthoz köthető feladat lenne az. Szomorúan látom, hogy az öttusa népszerűsége messze nem éri el azt a szintet, amelyet megérdemelne. Amennyiben lenne rá lehetőségem megpróbálnék az öttusa sikeréért, népszerűbbé tételéért dolgozni. Persze valószínű, hogy ezt a későbbiekben a színészet mellett is meg fogom tenni.
