Dózsa Zoltán – Nick

Igazi macsó hang. Kemény, szikár megszólalás. Semmi humor, semmi érzelem. Ám talán éppen ezekért a tulajdonságokért olyan jó hallgatni. Ezek a gondolatok jutottak eszembe mikor a megbeszélt találkozóra siettem. No, és persze az is, hogy az ilyen hanghoz vajon milyen megjelenés kapcsolódik. Széles mosollyal, és nagy kék szemekkel fogad. Egy vendéglő utcai részében ülünk le beszélgetni.

Hirdetések

– Jó szerepnek tartom Nick figuráját, bár az igaz, hogy nem sok érzelmet mutat magából. A mondatai jól ülnek, és a karaktere is szimpatikus, így nem nehéz a szerepet megszólaltatnom. Igaz akadtak olyan jelenetek, mint a Tarantino rendezte epizódokban, amikor egy kicsit megtört ez a szikár burok, és felszínre kerültek az érzelmei. Általában is elmondható, ha jó a színész, akit a képernyőn látok, akkor könnyebb a munkám, mint egy kevésbé tehetséges kolléga megszólaltatásakor.

– Láttál-e egyben is részeket, vagy csak amit a műteremben felvettetek?

– Egy-két részt sikerült megnéznem, aminek örültem, mert így jobban nyomon tudtam követni a sztori alakulását.

– Hogy érezted magad a többi kollégával együtt?

– Jól, mert rutinosak mindannyian, és a rendező is tapasztaltnak számít a szinkronszakmában. Egy ilyen csapat tagjaként jó érzés dolgozni.

– A Helyszínelők-ön túl is sokat szinkronizálsz. Van-e olyan munka, amire szívesen emlékszel vissza?

– Hogyne, több is akad. Szívesen emlékszem a Pampák Királya, a Szerelem jogán, vagy a Nyikita című sorozatokra.

– A színház és a szinkron mennyire fér össze a szakmai munkádban?

– Mind a kettő fontos részét képezi az életemnek, mivel a művészi munkavégzés és az anyagi biztonság is fontos számomra. A színház elsősorban szerelem, öröm, és minden jó, ami egy színészt érheti. Sok darabban játszom kisebb-nagyobb szerepeket, és így szerencsére elég változatos a repertoárom.

A szinkronnal is hasonló a helyzet. Folyamatosan dolgozom stúdiókban hosszabb-rövidebb alakításokban. Néha igen élvezetes a munka – mint például a Helyszínelők esetében – de akad több eset is, amikor rutinból kell a feladatot megoldanunk.

– Sok „hangos” szereped van, amelyben igazi macsó fickókat, kemény, rendíthetetlen embereket szinkronizálsz. Van-e valamilyen hasonlóság a figurák, és közötted?

– Nem tudnám megmondani. Többen mondtak már hasonlóakat rám, de ez valószínűleg alkati kérdés is. Színész édesapám, Dózsa László is ugyanilyen karakter, így volt kitől örökölnöm a külső-belső tulajdonságaimat.

Hirdetések

Itt egy pillanatra megáll, majd elmosolyodik.

– Ám azt kevés „macsó” mondhatja el magáról, hogy szívesen tölti az idejét a konyhában, egy kis főzőcskézéssel. Ráadásul a barátnőm szerint nem is vagyok túlságosan rossz szakács.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Next Post

A Kedves Hős

pén nov 28 , 2008
Mosolygós, középmagas fiatalember lép be a szinkronstúdió büféjébe. Hangosan köszönti az ott ülő kollégáit, akik vidáman üdvözlik őt. Az addigi komoly beszélgetések egy picit megszakadnak, és néhány rövid poén száll fel a levegőbe. Lippai László nemcsak hangjával, de egész megjelenésével jókedvet áraszt a körülötte lévőkre.