Hangsegítséggel szolgálók, Beszélgetés Posta Victorral

Az alábbi interjú önmagáért beszél, nem is szaporítom tovább a szót! Jó szórakozást kívánok!

Hirdetések

– Kérem, meséljen nekünk egy kicsit élete legfontosabb állomásairól, a mindennapjairól.

– 1977. február 22.-én születtem, Debrecenben. Édesapám vegyész professzor, Édesanyám dekoratőrként dolgozott.

Apai kezdeményezésre kezdtem el 5 éves koromban zongorázni, anyai kezdeményezésre pedig elkezdtem színészkedni, vers- és prózamondó versenyekre járni, ahol általában eredményesen szerepeltem. Majd 13 évesen bekerültem a debreceni Csokonai Színházban bemutatott

“Légy jó mindhalálig” musical-be, és így végleg megfertőzött a zenés színház.

A zongorázást azonban nem hagytam abba, sőt, érettségi után felvettek a bázeli Zeneakadémiára, úgyhogy 18 évesen kiköltöztem Svájcba, hogy elvégezzem az Akadémiát és zongorista legyek. Mellette természetesen már dolgoztam, bekerültem az ott bemutatott Operaház Fantomjának a zenekarába. Aztán következett a West Side Story, és a Crazy for You-ban is zongorázhattam. Viszont hiányozni kezdett a színház, így amikor már jól beszéltem németül, elmentem színházi meghallgatásokra, míg végül 1998-ban megkaptam Svájc legnagyobb musical-jének a főszerepét, ez a Space Dream című musical volt. Az Akadémia elvégzése után fejembe vettem, hogy színművészetet is szeretnék magas szinten tanulni, így 2001-ben felvételiztem a Színművészeti Egyetemre, ahová fel is vettek Kerényi Imre osztályába. Az egyetem elvégzése után a Madách Színházhoz kerültem, és ott dolgozom immár 11 éve. Minden egyes szerepemet nagyon szeretek, de talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy én voltam a világ legfiatalabb Fantomja, amikor

2005-ben beálltam az Operaház Fantomjába. Azóta is töretlen sikerrel játszuk ezt a nagyszerű musicalt. Egyéb fontosabb szerepeim a Madáchban: József Attila, az “Én, József Attila” című darabból, a Fáraó a “József és a színes szélesvásznú álomkabát”-ból, Sir Galahad a “Spamalot”-ból, és Vronszkij az “Anna Karenina” című musical-ből.

– A zenei pálya, színház és szinkronizálás szinte egyenként is teljes embert igényelnek. Nem lehet könnyű összeegyeztetni, mindenütt a legjobbat nyújtani, igaz?

– Így van, egyenként is teljes embert kívánnak. Nagy elhivatottság kell hozzá, és természetesen nagyon kell szeretni, amit az ember csinál. És nem utolsósorban ügyes szervezést igényel, mivel bele kell, hogy férjenek ezek a dolgok egy napba. Eddig egész életemben sikerült a dolgokat jól időzítenem, remélem a továbbiakban is sikerülni fog.

– Rengeteg rajzfilmben, filmben és sorozatban szinkronizál. Vannak kedvencei?

– A szinkronnak alapvetően három pillére van:

Az első a film szinkron, ahol élő ember-szereplőket szinkronizálunk. Ezek lehetnek pl. mozifilmek, tévéfilmek, sorozatok stb. Itt az eredeti színész játékát jól megfigyelve, az eredeti karakterét megpróbáljuk visszaadni úgy, hogy a szájmozgásra is tökéletes legyen. Ez a leghitelesebb pillére a szinkronizálásnak. Itt vesszük a legnagyobb hasznát annak, hogy színészek vagyunk. Itt tudjuk legjobban beleadni a lelkünket, a személyiségünket, hiszen általunk ismeri meg a néző a szereplőt, az eredeti színész játékát és az ő lelkivilágát. Én személy szerint ezt a részét szeretem a legjobban.

A második pillér az úgynevezett hangalámondás. Itt főleg ismeretterjesztő dokumentumfilmek narrálása, illetve a megszólaló szereplők szövegének a felolvasása a cél. Itt nem szabad túlzott színészi játékot belevinni, a tárgyilagosság a fontos, és az információ hiteles közvetítése. Itt inkább a szárazabb, tényközlő hangunkat kell használnunk, hogy az elmondott szöveg ne tűnjön nagyon kitettnek, eljátszottnak.

A harmadik pillér pedig a rajzfilm. Aki szeret a hangjával játszani, az itt élheti ki magát a legjobban. A lehetőségek tárháza határtalan, nagyon jól lehet kísérletezgetni, és nagyon sokat lehet szórakozni ezen munka közepette.

Mindhárom pillért tudni kell, csak így lehet folyamatos munkája az embernek. Én is felváltva csinálom mindhármat, és bár más-más tudást és képességet igényelnek, mégis kiegészítik egymást.

– Sorozatokban, vagy egyedi filmekben szeret szinkronizálni?

– A sorozatokban az a jó, hogy a hosszú történet folytán a figurádat megtanulod, az eredeti színész rezdüléseit megszokod, és előbb-utóbb könnyebben és pontosabban tudod visszaadni az ő játékát.

A filmekben pedig az a jó, hogy mivel azok általában magasabb költségvetésűek, mint a sorozatok, sokkal jobb színészeket szólaltathatsz meg és néha kifejezetten örömmel tölt el, hogy milyen jól játszik a szereplő, akit szinkronizálsz, és motivál, hogy te is jobb légy a megformálásban.

– Szinkronizálás előtt van lehetőség a filmeket eredetiben is megnézni?

– Ma már erre nincs lehetőség. Egyrészt időhiány miatt. Nem tudnám megoldani, hogy filmeket nézzek, amikor így is alig férek bele egy napba. Másrészt, nagyon sok TV-csatorna van, amelyek ontják magukból a filmeket, így a szinkronstúdiókban is rengeteg film készül egyszerre. Ráadásul a megrendelők nagyon rövid határidőket szabnak. Nem egyszer fordult már elő, hogy csak néhány nappal voltunk a sugárzás előtt, mert késett az anyag külföldről, és azt ne feledjük, hogy egy felvétel előtt rengeteg munka van még egy filmmel: le kell fordítani, a szinkronrendezőnek tekercsekre kell bontani, szereposztást kell csinálni, stb. Van olyan is, hogy annyira friss az anyag, hogy csak kis késéssel megy az eredetihez képest a magyar csatornákon.

– Előfordult már, hogy énektudását is tudta kamatoztatni a filmstúdióban?

– Igen, a rajzfilmekben gyakran dalra fakad egy-egy szereplő, és ilyenkor sokszor kérnek fel arra, hogy énekeljem el a figura dalát. Vagy, ha előre tudják, hogy egy rajzfilm szereplő előbb-utóbb énekelni fog, akkor eleve úgy osztják ki, hogy a magyar hangja pl. én legyek, és akkor tökéletesen végig lehet vinni, hogy az énekel, aki a szereplőnek kölcsönzi a hangját.

– Szeret felolvasni?

– Igen, ez is egy érdekes feladat, főleg ha szépirodalomról van szó.

– Hallott már az MVGYOSZ hangoskönyvtáráról?

– Hallottam már róla, nagyon nagy értéknek tartom.

– Gondolt esetleg arra, hogy látássérülteknek hangoskönyveket olvasson fel?

– Ha egyszer jön egy felkérés, és időm engedi, nagyon szívesen.

– Közeleg az év legszebb ünnepe, a karácsony. A számos fellépés mellett azért lesz ünneplésre is idő?

– A rohanó világunkban muszáj néha megállni, és időt szentelni a pihenésre és a feltöltődésre. Erre a legjobb alkalom a Karácsony. Sosem hagyom ki a lehetőséget, hogy a legszebb ünnepet a szeretteim körében töltsem.

Hirdetések

Sokat tanulhattunk ebből a beszélgetésből, köszönjük! Munkájához és mindennapjaihoz sok sikert, kitartást és örömteli pillanatokat kívánok!

Árvay Mária

 

Next Post

Hangsegítséggel szolgálók, beszélgetés Orosz Annával

csü nov 26 , 2015
<p>Kedves Olvasók!</p> <p>Egy közvetlen, meghitt beszélgetés részesei lehetnek most, tartsanak velem!</p> <p> </p>