Főoldal

















Joey a POSZT-on

Véget ért. Ennyi volt. Finito. The End. És ezek a szavak mindenféle nyelven. Tényleg, japánul hogy mondják? A lényeg, hogy a gála rémesen erőltetett volt, egyedül csak a kaposvári, másod évesek szkeccsei ütöttek. Viszont a lézer show mindenért kárpótolt. Hiába volt az egész csak negyed órás.

Technikailag ez még nem az utolsó nap, de programilag és versenyileg már igencsak a végét járjuk. Ma este lesz a díjátadó, amiről majd szeretnénk megemlékezni is. Addigis viszont beszélgessünk arról, hogy egy koncert a füzethez képest egy órával előbb kezdődött, így lemaradtam a PMD koncertjéről. Segáz, sűrűn koncerteznek errefelé. Úgyhogy miután jól belaktam és kihasználtam a 20% kedvezményem az egyik korhű „étteremben” nem maradt más hátra, mint előre.

A SHOW ne folytatódjon...Szuszá – mondta Marcus Burnett a Bad Boys 2-ben. Aludtam rá egyet, de az sem segített. Egyszerűen kezd felmenni bennem a pumpa, ami nagyon nem jó jel. Erre a tegnap esti „szuperprokcióra” meg inkább nem is mondok semmit.

MuffcsereSexbomb sexbomb you're my sexbomb” – őrült karneváli hangulat, sok túlfűtött erotikával, bejuthatatlan előadással, tapsviharral sztárparádéban, és egy Tom Jones című zenés darabbal, melynek az ég világon semmi köze nem volt a híres énekeshez. Beetetésnek mindenesetre jó volt. Be is dőltem.

A 88. utca foglyaiAz a helyzet, hogy ez a darab –különösen napjainkban- nagyon is aktuális. Ugyanakkor hiába tetszik a témája, hiába jött be a legtöbb poénja, valahogy mégsem kavarogna bennem az az érzés, ha más lenne a szereposztás. Túl azon, hogy rövid, de szórakoztató, nagyon megosztott. Talán azért, mert túlzottan vártam volna?

Szabó Győző és Póka AngélaMit is mondhatnék, én a hallgatag vendég? Betévedtem egy kocsmába. A csapos szerelmi bánattól volt ittas. Leültem mellé, és hallgattam a panaszát, ahogy kiönti a szívét. Tényleg szerette. Látni lehetett az arcán. Mindig csak éjszaka bújik elő. Mindig, és soha nem fog továbblépni. Megsajnáltam szegényt.

Ma nagyon rövidre veszem a figurát. Előszöris, mert lényegébe véve már nem igen olyan program, ami nagyon letudna kötni. A POSzT lassan cápát ugrik, és félő, hogy a cápa felzabálja. De lehet, hogy nem így lesz, mert a darabokat tekintve, csak eztán kezdődik a nívós felhozatal. Például a szerda esti darabbal.

Az a legnagyobb baj a POSzT-tal, hogy egyszerűen túl sok az üresjárat. Amikor meg nincs, minden érdekes program ugyanabban az időpontban található. Tegnap például 3 program is ugyanakkor lett volna, ami érdekelt volna, de választani kellett, és hiába hozta úgy fortuna, hogy Szatory Dávid és a színművészetisek előadását kéne megnézni, inkább egy zenés darabot választottam. Erről, és még sok minden másról lesz szó a következőkben.

Szkeccsek színházban a mobil telefonok világából. Modernkorkép arról, hogyan is élünk. Tükröt állít elénk a darab, és közben sosem esik át a ló túlsó oldalára. Végig vicces tud maradni. Ez elevenedik meg a színpadon, a közönség pedig vastapssal jutalmazza a közel két és fél órás előadást. Meg is érdemlik, ahány vicces jelenetet láthattunk, és hozzáteszem, hogy érdekes mód itt tényleg minden szkeccs vicces, nem úgy, mint a hasonló jellegű tévéműsorokban.

Pénteken Pécsen forgatott az emtv blog. és velük együtt működve készítettünk egy interjút Molnár Levivel és Nemes Takách Katával a Momentán Társulat két kiválóságával. Ezt most pedig megmutatjuk nektek, és innen üdvözöljük a fiatalokat!

A komplett társulat - már akik megjelentek a POSzTonMerthogy én sem tudom mit fogok írni pár szó múlva. Vagyis mostantól kezdve. Bár azt azért szeretném leszögezni, hogy bennem még a legkevésbé sem veszett el egy olyan ritka nagy tehetség, mint a Momentán társulat bármelyik tagjában, akik tulajdonképpen már a Beugró előtt a kisképernyőt meghódítva „előkészítették” a pályát a nagy improvizációs műsornak. Mert valljuk be ezek a fiatalok ezt tették. Csoda hát, ha telt ház előtt adtak fellépést?

Acapella felvezetőKimerem a mondani, a POSzT negyedik napja maga a megtestesült unalom. Nagyítóval próbáltam keresgélni rajta olyan programot, ami egy kicsit is érdekelhetne. De hogy sorozatos hasonlattal jöjjek, a POSzT olyan, mint egy középszezonos sorozat, amely fél évadnyi napszámmal rendelkezik per évad, de még így is képes üresjáratokat produkálni. Az már más kérdés, hogy sokan nem gondolták ugyanígy. Volt kiállítás megnyitó, színházi előadás, fúvós koncert, bábelőadás és dalfaragás.

A nagy csapatCiki, nem ciki, engem egyetlen egy program érdekelt az egész POSzT-ról. Ez pedig történetesen az a program, amely felvonultatja Csankó Zoltánt, Spilák Klárát, Németh Juditot, Stohl Andrást és Bodrogi Gyulát. A szinkronrendezői székben pedig az Így jártam anyátokkal rendezőjét, Juhász Annát, valamint hangmérnökét Beke Tamást. Ezt a nívós gárdát nem kisebb név, mint Galambos Péter konferálta fel, a „műsorvezetői szerepkörrel” pedig Jordán Tamásnak kellett megbirkóznia.

A Pécsi Nemzeti Színház
Nemcsak hogy megúsztuk az esőt, de még az idő is elég kellemesre sikeredett. Sok régi ismerőst láttunk az utcákon, akik felbukkanásának mindig örülünk. Bár az kétségtelen, hogy a nyitó nap legnagyobb szenzációjának én azt tartom, hogy kétszer is felcsendült Bródy János előadásában a „Ha én rózsa volnék”. Tudjátok, ami klasszikus, az klasszikus!


Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék