Az egyik pasi

– Dobay Brigitta szinkronrendező hívott erre a feladatra – emlékszik a sorozattal való első találkozásra a művész. Allen megformálója egy zseniális komikus, aki hatalmas élvezettel játssza a szerepét, ezzel persze jelentősen megnehezítve az én munkámat. Jon Cryer játéka szabálytalan, ezer darabból rak össze egy jelenetet, így igen nehéz kitalálni, hogy melyik pillanatban hogyan fog megszólalni. A megszokott egy próba-egy felvétel metódus itt sokszor nem is működik. Előfordul, hogy háromszor vagy akár négyszer is meg kell néznünk az adott jelenetet, mielőtt tökéletesen fel tudnánk mondani a szöveget.

– Gondolom, hogy ez persze nem kedvetlenít el.

– Dehogyis, hiszen nagy öröm egy ilyen munkában résztvenni. Úgy gondolom, hogy Cryer jobb színész, mint Charlie Sheen, de az abszolút sztárszerep és sztárstátusz persze Sheen-é.

– Sikerült-e valamilyen „feketezoltános” részt is belevinni az alakításodba?

– Talán egy picit még lúzerebb, még nyavalygósabb lett, mint eredetiben. S, persze ahol lehetett igyekeztem saját poénokat is becsempészni a szövegbe, amely alapvető feltétele a sikernek.

Egy vígjátékot soha nem könnyű jól elkészíteni. Az angol és a magyar nyelvben rengeteg különbség van, így ami az USA-ban jó poénnak tűnhet az nem biztos, hogy itthon is ütni fog. Ezért nagyon fontos, hogy a fordító által elkészített szöveg minden tekintetben megfeleljen a hazai elvárásoknak. Nem elég, hogy a mondatoknak ugyanolyan hosszúaknak kell lenniük, mint az eredetieknek, de nem baj, ha szájmozgást is figyelembe veszi a magyar változat írója. Nagy örömömre ennél a sorozatnál az esetek legnagyobb részében – Boros Karina jó minőségű – szövegével dolgozhatunk, amely sokat segít a mi munkánkban is.

– Sokkal keményebb a karaltered a Dr.House-ban, ahol Chase dokit szólaltatod meg. Mennyire fontos a számodra, hogy egy a világon, és itthon is hatalmas sikernek örvendő munka része lehetsz?

– Az a sorozat egyértelműen a főszerepet alakító Hugh Laurie-ra épül, aki mellett komoly partnereknek számítanak a többiek is. Sajnálom, hogy mostanában kevesebbet szerepelünk benne, de úgy gondolom, hogy a producereknek jó okuk volt a létszámbővítésre.

– Egy alkalommal több epizódot is felvesztek, de néha még így sincs annyi szövege a figurádnak, mint amennyibe a szinkronstúdióba való autózás kerül. Nem gondoltál arra, hogy átadd valaki másnak a munkát?

– Eszembe sem jutott. Mit gondolna a néző akkor, ha egyik pillanatról a másikra egy idegen hangot kapna Chase? Zavaró, de biztosan kellemetlen lenne a számukra, és persze az én számomra is. Becsülöm annyira ezt a sorozatot és a nézőket, hogy kitartok Chase mellett, ameddig ő is kitart House mellett.

– Egy időben nemcsak színészként, de fordítóként is dolgoztál a szakmában. Mi késztetett arra, hogy magyar szöveget írjál?

– Elsősorban fizetés kiegészítésként indult, amely persze nem jelentette azt, hogy trehány munkavégzésre törekedtem volna. Kilenc évig csináltam, azonban amikor a Flinstone-s család egyik húsz perces epizódját három hétig írtam, úgy éreztem, hogy együtt sok lesz a számomra a szinkronizálás és a fordítás is. Néha pokolinak éreztem a munkát, de persze ez is hozzásegített ahhoz, hogy jobban megértsem a fordítók helyzetét.

– Van-e olyan sorozat, amelynek szövege hozzád köthető?

– A már említett Frédi-Béni-n túl én találtam ki a „Pindúr-Pandúrok” magyar változatát is

– Ebben az időszakban még színpadon is játszottál.

– Részt vehettem a Rock Színház produkcióiban, ahol rengeteget énekelhettem. Azután játszottam több helyen is, de mostanában főleg a szinkron van előtérben.

– Szakmabeliként miben látod a rengeteg rossz szinkron napvilágra kerülésének okát?

– Kezdőként rengeteg segítséget kaptam az idősebb, tapasztaltabb kollégáktól. Emlékszem egyszer Szakácsi Sándorral kerültem párba egy jelenethez, amelynek elmondása valamiért komoly gondot okozott. Szakácsi, hogy ne érezzem magam annyira kínosan, többször belebakizott a szövegébe, hogy a rendezőnek meg kelljen állni, nekem pedig legyen időm összeszedni magam.
Ma már egyre kevesebb az idő arra, hogy egy gyakorlatlan kolléga kiforrja magát. A partnerek közül is sokan idegesek, hajtja őket a következő időpont, így egy kezdőnek sokszor komoly önbizalommal kell felvérteződnie ahhoz, hogy a negatív hangokat jól tudja elviselni. Évente több millió percnyi szinkron készül el és kerül bemutatásra. Ezt a mennyiséget évről-évre el kell készíteni, így nagyon kevés idő van a leállásra, feltöltődésre. Ma is vannak kiváló munkák, zseniális szakemberek, akik irányítása mellett készülnek maradandó szinkronok. Ám sajnos ma már alig van idő a mikrofon előtt igazi értéket teremteni.

– Tanfolyamok sora hirdeti magát, ahol szinkronizálást tanítanak.

– Ezek a tanfolyamok nem helyettesíthetik az igazi színészi felkészültséget, a több éves főiskolai gyakorlatot. A szinkronizálás alapvetően színészi feladat. Sajnos nagyon kevés az olyan lehetőség, ahol igazán közel kerülhet egy jelentkező a szakmához. A legtöbb helyen nem tudnak felkészülni a résztevők a rájuk váró kihívásokra. Szerencsére ma már akad kivétel is.

– Van-e olyan szereped, amelyre szívesen gondolsz vissza?

– A Scooby Doo-ban Bozontot szinkronizáltam nemcsak a rajzfilmben, de az élőszereplős változatban is. A "South Park"-ban Butters-ként bolondozhatok. Mivel az ausztrálok, az ausztrál angol közel áll hozzám, ezért is volt jó a McLeod lányaiban több évadot végig csinálni.

– A szinkronok mellett számtalan narrációban is lehet a hangodat hallani.

– Jó gyakorlatnak tartom a hangalámondásokat. Erősíti a koncentrációs képességet, a beszédet, ráadásul sokat lehet közben tanulni is. Mellesleg nyelvgyakorlásnak sem utolsó, hiszen a fülünkben folyamatosan halljuk az eredeti beszélő hangját is.

– Egy igazi színészt – szakmailag – kielégíthet-e az, ha csak és kizárólag szinkronizál?

– Annak ellenére, hogy sok jó munkám van, mégis úgy gondolom, hogy nem. Fontos, hogy legyen mellette színházi felkérés is, esetleg mozis vagy televíziós munka is. Igazi színészi alakítás talán csak akkor nyújtható, hogyha minden porcikánkkal, teljes testünkkel résztveszünk a figura életre keltésében. A szinkron – legyen az bármilyen jó – csak abban segíthet, hogy a vásznon vagy a képernyőn látható szereplő alakítását kiszolgálja, esetleg még javítsa is.