Főoldal

















Hétmérföldes szerelem


Hétmérföldes szerelem
(Going the Distance, 103', 2010)

Hogy milyen a jó romantikus film? Olyan ami annyira mindennapos, hogy elkerülhetetlen, hogy beleszeressünk. A Hétmérföldes szerelem ilyen. Teljesen tipikus, sokakkal megesik. Pontosan a témája miatt érdekelt engem annyira, mert egyszerűen kíváncsi voltam, hogy mit tudnak kihozni belőle. A moziból aztán úgy távoztam, hogy nyugtáztam: Ennél többet nem lehet elmondani a távkapcsolatokról. Egy biztos, magát a távolsági kapcsolatokat nem embereknek találták ki, és ha háromhavonta egyszer találkoztok az még nem lesz kapcsolat.

Erin (Drew Barrymore) és Garrett (Justin Long) igazán összeillő pár, bár egy nyárnál tovább nem terveznek. Erin San Franciscóban él, Garrettet pedig munkája New York-hoz köti.
Hat hét együttlét után azonban már egyikük sem biztos abban, hogy valóban véget akarnak vetni a kapcsolatuknak. Rászoknak a webcam-romantikára, a kedvezményes időszakban zajló telefonálásra, a véget nem érő sms-ekre és annyit repülnek ide-oda, amennyit csak tudnak. De túl sok jó barát ad nekik segítőkész tanácsot, még több rámenős szívrabló portyázik körülöttük és közben egymás hiánya is csak egyre növeli a feszültséget közöttük. Szerelmesek, nagyonis, de vajon kiállja-e a próbát ez a kontinenst átszelő kapcsolat. Hamarosan dönteniük kell.


Megpróbálom túltenni magam azon, hogy elképesztően hihetetlenül imádom az alaphelyzetét és a mondanivalóját, hogy elmondhassam mitől jó, és mitől nem az a Hétmérföldes szerelem. Az a helyzet, hogy engem már a főcímével megvett magának, majd jött Justin Long és a szakítós jelenete, ami szerintem fantasztikus volt. A nők is és a pasik is valójában csont ilyenek. Majd nem hagyták ki a történetből azt sem, ahogy megismerkedtek egymással. Ennek én külön örülök. ERL -vagy ahogy Justinék hívták Earl- épp a saját rekordját készült megdönteni egy automatánál, mikor Justin behajolt. Lett is belőle nagy balhé, majd sörözgetés, vizipipa, egy kis kamaty, majd vacsora. Ezt követően randizás és egy viszonylag átpörgetett nyalós-falós 6 hét. Már az elején tudták, hogy többre nem lesz idejük.

Garrett világéletében félt az elkötelezettségtől. Ezért is szúrta el az összes eddigi kapcsolatát, akár tudatosan, akár tudatalatt. De ez a 6 hét, az együtt töltött idő megváltoztatta a srácot. Kipattan a kocsijából, megdumálja a biztonságit és a lány után szalad, hogy azért mégsem kéne itt és most befejezni a kapcsolatot. És innen kezdődik a komoly mondanivaló. Hogyan lehet túlélni egy kapcsolatot? Az igazság az, hogy sehogy. Méregdrágák a repülőjegyek, pár havonta csak 48 órára találkozhatnak - jobb esetben -, elképesztően kitudja készíteni mindkét felet a "magány" érzete, miközben tudja, hogy nincs egyedül. Ők próbálnak változtatni a felálláson. Erin New York-ban, Garrett pedig San Francisco-ban keres állást. Válság van, így sikertelenül. De akkor mégis hogyan lehet megoldani ezt a helyzetet?

Dan volt egyértelműen a film legjobb mellékszereplője, és a legviccesebb alakja is. Ő testesítette meg a film sírva röhögős humorát kezdve a "házi DJ" mivoltával, át a "mindent megosztunk egymással"-on egészen a "bajuszos" poénig. Ha a film túl édes, vagy túl nyálas lett volna, ne adj isten unalmas, akkor adtak egy kicsit bele a történetbe Dan figurájából és máris helyre jött az egyensúly. Corinne-nak viszont a tisztaságmániáján túl nem jutott túl sok poén. Ő volt az óvó nővér. Két vicces jelenet jutott eszembe így hirtelen, amiben ő is szerepel. Az egyik, amikor először találkozik Garrett-tel. Az a bemutatkozás esküszöm, hogy aranyat ér - igaz ott a poénhoz Phil is asszisztált. Majd a zárójelenetbeli "kínos helyzete" aranyatér. Phil egyébként besavanyodott férj, és Garrett másik legjobb cimborája Box pedig egy tipikus Kan, aki "időgépnek" használja Magnum azonosítóját. De persze a két főszereplő is érdekes eset. Példának okáért itt van rögtön Garrett, aki imádná a munkáját, ha nem tehetségtelen senkik zenei karrierjét kellene a kiadónál igazgatnia, hanem normális bandákat fedezhetne fel. És erre tessék, Erin ráébreszti, hogy a srác utálja a munkáját. Egy aprócska mag, amit elültettek és egy idő után kikelt. Erin nem kevésbé érdekes, hiszen azért jár 31 évesen még mindig egyetemre, mert egy srác miatt már egyszer mindent feladott és nem akarja újból elkövetni ezt a hibát. Hajtja az álma.

Végül pedig ott kötünk ki, ahol minden távkapcsolat. Van egy pont, ahonnan már nincs tovább. Ahonnan nem lehet bírni az egyedüllétet, ahol már nem elég "vagány" a haverokkal bulizni, ahol a munka nem boldogít. Mintha az életednek is vége lenne. Garretten én több ponton is éreztem, hogy szerelmes, de volt egy olyan jel, ahol tett is valamit érte. Hiába minden féltékenység, azért van valami ami örökre összetudja kötni két ember életét. Ez pedig nem más, mint a zene. A film amúgy is rendkívül jó zenei világra épít, hát még az az együttes, amelyik meg is jelenik a filmben!

A szinkronja érdekes kérdés. Egyfelől köszönöm szépen Kiss Esztert, még mindig eszméletlenül pazar a Barrymore kisugárzása. Hiányoltam az utóbbi években ezt a párost rendesen, most viszont maximálisan megérte a mozijegy árát. Justin Long-nak ezúttal Welker Gábor jutott, akiről nekem végig az jutott eszembe, hogy nem kéne szinkronizálnia. Túl erős a hangja, túlzottan inkább olyan "trailer vagy csatornahang" kaliberű, és hiába játszik jól, Justinhoz szerintem kicsit nagyon erős volt. Érdekes mód az Applegate-Kökényessy Ági párosba ha akarnék sem tudnék belekötni. Még mindig hiányolom Zsigmond Tamarát mellőle, de ez a párosítás a kora miatt tökéletes volt. Rajkai Zoltán szokás szerint a kisujjából kirázva vitte a szerepét, és Anger Zsolt is remekül bevált Sudeikis magyar megfelelőjének. A Leighton Meester - Molnár Ilona párosért meg külön bónuszpont jár. Összeségében tehát kijelenthetjük, hogy nagyon jó szinkronnal van dolgunk.

Nyílván, ha nagyítóval keresnénk, akkor találnánk benne hibákat. Dögivel. Ugyanakkor engem egy jó pillanatomban talált meg a film, szórakoztatónak is éreztem, és valóban megvolt benne minden, ami a legtöbb romantikus filmből hiányzik napjainkban. Nem kiemelkedő alkotás ez tény, de szerethető. A pozitív mérleg felé a szinkron is rásegített, no meg az, hogy nem beolvasták az üziket, hanem magyarul kiírták - bár ez egy pontig szellemes, de Kiss Eszter esetében szívesebben hallottam volna inkább az ő hangján. A Hétmérföldes szerelem szórakoztató, remek kikapcsolódás, ugyanakkor elsősorban pároknak, illetve távkapcsolatokban élőknek ajánlom. Mit mondhatnék még, meglettem véve. Olvasó, szobor! 90%


Magyarhangok
: Welker Gábor, Kiss Eszter
További magyarhangok: Rajkai Zoltán, Anger Zsolt, Kökényessy Ági, Szabó Máté, Király Attila, Vadász Bea, Miller Zoltán, Szávai Viktória, Major Melinda, Németh Bori, Kardos Róbert, Molnár Ilona


Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék