Hangsegítséggel szolgálók, beszélgetés Ónodi Eszterrel
Ónodi Eszter Színművésznő, 1991-ben érettségizett a budapesti Eötvös József Gimnáziumban. Érettségi után felvételt nyer az ELTE angol-magyar szakára. 1995-ben angol
bölcsészdiplomát szerez. Közben 1994-ben megkezdi tanulmányait a Színház-és Filmművészeti Főiskolán Zsámbéki Gábor osztályában. Harmadéves főiskolásként
megkapja első főszerepét a Katona József Színházban Shakespeare: Szeget szeggel c. darabjában. Ugyanebben az évben (1996) elkezd a Glamour c. filmben forgatni,
amely a 2000-ik évi Filmszemlén a fődíjat nyeri. 1998-tól a Katona József Színház tagja. Színházi szerepei mellett folyamatosan szerepel mozi- és tévéfilmekben,
valamint alkalmanként szinkronizál is.
Születésnap: 1973. február 17.
Névnap: május 24.
Forrás: www.magyarszinkron.hu
Beszélgetésünk során fény derült néhány apróságra:
– Mi a legkedvesebb gyermekkori emléke?
– Szerettem a balatoni nyarakat, amelyeken teljesen lelassult az idő. Meg egy karácsonyi délutánt, amikor apukámmal lapozgattunk egy albumot. Meg amikor a barátnőmmel írtunk egy kis színdarabot az akkor nagyon népszerű Onedin család című sorozatból és azt eljátszottuk jó párszor.
– Milyen örömök teszik színessé mindennapjait?
– Szeretek futni, kocogni, főzni, szeretek néha pihenésképpen teljesen átlagos családi életet élni.
– Több karakternek kölcsönzi már a hangját az évek során. Mióta foglalkozik szinkronizálással?
– Nem sűrűn szinkronizálok, csak akkor, ha valami komolyabb feladattal találnak meg. Az első szinkronszerepem a Púpos c. film női főszerepe volt, hát mit mondjak, elég béna voltam, szegény hangmérnök teljesen kikészült.
– Megtörtént már, hogy felismerték a hangja alapján?
– Nem igazán. A legkedvesebb munkámban, az „Anyám és más futóbolondok a családból” c. filmben egy 100 éves lengyel színésznőt szinkronizáltam – még a saját anyukám sem ismerte meg a hangomat.
– A szinkronban milyen munkái vannak mostanában?
– Most nem dolgozom már jó ideje a szinkronban. Annyira sok egyéb elfoglaltságom van, hogy egyszerűen nem jut rá időm.
– Hogyan került kapcsolatba hangoskönyvek felolvasásával?
– Egyszer csak felhívtak a produkciótól, azt hiszem Barricc:. A selyem c. regénye volt az első ilyen munkám.
– Érdeklődési körének megfelelően kapott könyveket felolvasásra?
– Adottak voltak a darabok.
– Mi a nagyobb kihívás: felolvasni, vagy szinkronizálni?
– Felolvasni – ott nincs meg az arc, akinek hangot kölcsönzöl. Ott mindent neked kell megteremteni. Az összes szereplőt, a környezetet, az atmoszférát.
– A felolvasott könyvek között van olyan, amely valamiért közel áll Önhöz?
– A legtöbb visszajelzés a gyerekkönyvekről jön: a Micsoda idők és a Hisztimesék mindkettőt Berg Judit írta.
– A stúdió munkatársaival szoros az együttműködés? Jól együtt tudnak dolgozni?
– Munkakapcsolat van, semmi különös.
– Amikor egy hangoskönyvet többen olvasnak fel, a felvétel külön-külön történik, vagy esetleg találkoznak, egyeztetnek?
– Szerintem külön, bár én a legtöbb hangoskönyvet egyedül csináltam.
– Hogyan sikerül leplezni az esetleges meghatottságot felolvasás közben?
– Nem volt ilyen, ha lenne, azt szerintem nem akarnám leplezni.
– Egy átlagos könyv mennyi idő alatt készül el?
– Terjedelemtől függ, kétszer háromszor 4 óra, kb. én legalábbis nem tudok 4 óránál többet egyszerre beszélni.
– A közeljövőben olvas még fel könyveket?
– Egyelőre nincs tudomásom róla.
Az MVGYOSZ Hangoskönyvtárából az alábbi műveket lehet kikölcsönözni Ónodi Eszter előadásában:
Carroll, Lewis: Aliz kalandjai Csodaországban
Christie, Agatha: Miss Marple mesél
(Kassai Ilona, Ónodi Eszter, Reviczky Gábor)
Szabó Magda: Mózes egy huszonkettő
(Ónodi Eszter, Dömötör András és Máté Gábor előadásában)
Szabó Magda: Ókút
Árvay Mária
Az interjú megjelent a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének folyóiratában, a Vakok Világa 2018. januári számában.
