Szeretem a szabadságot

Ebben nagy segítségemre volt egy igen kiváló művész, akivel sikerült személyesen is találkoznom egy eseményen, ahol kiderült, hogy nemcsak tehetséges, de nagyon szimpatikus is. Hangja évek óta az egyik legvirtuózabb „hangszer” amivel a magyar szinkron-t elkényeztetik. Szinte kivétel nélkül minden alakítása emlékezetes marad. A további ömlengések helyett inkább megkértem egy rövid beszélgetésre Jim Carrey egyetlen és legjobb magyarhangját, Kerekes József színművészt.

Szinkronos beszélgetéshez méltó helyszínen, a Budapesti Kamaraszínház Tivoli színházának egyik öltözőjében ültünk le beszélgetni. A társalgás legnagyobb részében persze csak hallgattam és vadul jegyzeteltem, mivel a művész folyamatosan mesélt. Beszélt életéről, munkájáról, és persze amerikai kollégájáról.

– Dezsőffy Rajz Katalinnak köszönhetem, hogy „bemutatott” Carrey-nek. Az Ace Ventura-val kezdődött a munkakapcsolatunk, de sokáig nem szerettem, ha felhozták Jim Carrey nevét – emlékezett vissza a kezdetekre. Főiskolát végzett színészként annak örültem volna, ha valamelyik színpadi alakításom marad meg az emberek emlékezetében.

Az egyik színházi találkozón Ónodi Eszter kolléganőm látván húzódozásomat a fejemhez vágta, hogy semmi szégyellni valóm nincs, hiszen én vagyok az egyetlen kis hazánkban, akinek sikerül a komikus hihetetlen arcmozgását a hangjával a legjobban nyomon követni. Azóta már nem zavar, ha felismernek az utcán. Persze az nem túl kellemes, ha egy étteremben azt kéri tőlem a pincér vagy egy másik vendég, hogy beszéljek „jimcarrey-ül”. Nem szoktam ezeknek a kéréseknek eleget tenni, mivel úgy gondolom, hogy ez a feladat a szinkronstúdióba való, és ott igyekszem is a kihívásoknak maximálisan megfelelni. Ugyanakkor a mai napi büszke vagyok a Grincs című mozira, ahol a színész végig maszkban játszott, de sikerült így is „szinkronban” lekövetnem a színészi játékát. Emellett talán az is jól esik, hogy az amerikai forgalmazók, akik minden nagyfilm előtt castingot tartanak a főbb hangok kiválasztására, ma már szinte mindig automatikusan engem kérnek, ha új Carrey film érkezik Magyarországra.

– Gondolom a Shrek szamárja is hasonló jelentőségű lehet az életedben?

– Igen, hiszen az is egy nagyon népszerű, és nagyon bőbeszédű figura így természetes, hogy rengeteg nézőnek nyerte el a szívét. Örülök, hogy megkaptam, és ha lesznek még folytatások, biztosan szívesen állok majd megint a mikrofon mögé.

– Egyes vélemények szerint a szinkron akkor igazán tökéletes, ha a magyar hang alkalmas lenne az eredeti színész helyett ugyanannak a szerepnek az eljátszására.

– Biztosan komoly feladat lenne néhány Jim Carrey alakítással megegyező színvonal elérése, de ugyanakkor nagyon izgalmas kihívásnak is tekinteném. Örömmel állnék egy ilyen feladat elé, igaz a mai filmes állapotok mellett egyelőre kevés az esély.

– A vicces szerepek mellett olyan intellektuális figurák hangját is adod, mint a Gyilkos számok professzora vagy a Bírósági mesék főbírója.

– Mind a két színészt jó szinkronizálni. Peter McNichols-t a Gyilkos számok előtt is szólaltattam már meg, így könnyű volt vele egy hullámhosszra kerülni. Oliver Platt is nagyszerű játékos, akinek a legutóbb a Frost-Nixon című moziban adtam a magyarhangját.

– Évente több ezer percben hallhatunk. Van-e olyan feladat amire szívesen emlékszel vissza?

– A Lemony Sticket-ben egészen elfeledkeztem magamról, és egyszerű nézőként néztem és hallgattam Carrey alakítását. De külön érdekessége volt az Ember a Holdon című film magyar változatának is, amely Andy Kaufmann életéről szólt. Kaufmann egyik leghíresebb szerepe a Taxi című sorozat Latkája volt. Ehhez két szinkron is készült és elsőben én szólaltattam meg magyarul Latkát.

Emlékszem, hogy Aprics Lászlóval csináltunk egy négyrészes angol sorozatot, amelyben 17-től 70 éves korukig öregedtek a szereplők, és komoly munka volt az idő előrehaladását a hangunkkal hitelesen végig követni. Kemény munka volt, de a végeredménnyel nemcsak én, de minden résztvevő elégedett volt.

– Egésznapos szinkronizálás és színházi szereplés mellett van-e időd arra, hogy néha bekapcsold a televíziódat?

– Nem sok szabadidőm van, így lassan leszokom a tévézésről. Amennyiben mégis a távkapcsolóért nyúlok, szívesen nézek tudományos csatornákat, de például a Family Guy-on is nagyokat szoktam nevetni. Nemcsak nézőként, de színészként is rengeteg szabadságot kapok abban a munkában. Szeretem, ha van lehetőségem kiélni magam egy-egy alakításban, és ez a sorozat ehhez nagyszerű táptalajt kínál.

– Szinte mindegyik szereped beszédes, amelyek komoly fizikai felkészültséget is igényelnek.

– Szeretek beszélni, persze csak akkor, ha annak van értelme. Jónéhány kollégámmal szoktam jókat diskurálni, ha éppen olyan a hangulatunk. Gyerekeim is örülnek, amikor hallják a hangomat, főleg ha ez az iskolában történik. Örülnek, hogy ismert a papájuk. Társaik pedig annak, hogy a Shrek-beli „Szamár” mellett maga Shrek (Gesztesi Károly) gyerekei is velük együtt járnak.

– A Vacsoracsata című gasztroreality-ben Jim Carrey-s hanghordozással kíséred nyomon az ott történteket. Az adás készítői mennyire engedik kibontakozni a színészi képességeidet?

– A cél valóban az volt, hogy az amerikai színésznél megszokott hangon és stílusban szólaljak meg. A szövegek készen vannak, mire hozzám kerülnek, így a mondatok adottak, de azért igyekszem mindig egy kicsit belecsempészni magamból is.

– Szokatlan szerepkörben láthattak az első „vállalható” magyar krimisorozat, a Tűzvonalban nézői. Kegyetlen francia bérgyilkosként kínoztál embereket.

– Érdekes kirándulás volt a szerep és a forgatás is. Szívesen forgattam volna még tovább, de a szerepnek ennyi időt adtak a producerek.                                                (Szebeni András fotója)

– A beszélgetés elején már szóba került a színház, amely kihagyhatatlan része az életednek. Karriered szempontjából talán már nem lenne arra szükség, hogy ilyen sok estén keresztül állj színpadra.

– Mivel elsősorban színésznek tartom magam, így fontos, hogy folyamatosan megőrizzem a színpadi jelenlétemet. Az egész napos „hang”-oskodás mellett szükségem van arra, hogy teljes valómban kiálljak a nézők elé, és minden porcikámmal résztvegyek az adott előadás megalkotásában. Habár egy alkalommal kevesen láthatnak, mint ahányan egy sorozatban hallhatnak, de számomra fontos, hogy a nézőtéren ülőknek minél jobb és érettebb alakítással szerezhessek nekik emlékezetes pillanatokat.

Ráadásul úgy gondolom, hogy az igazán jó szinkron megalkotásához elengedhetetlenül fontos a rendszeres színpadi, színházi gyakorlat is. Ezért sem szeretném a színházat kizárni az életemből.