– Nagyon élveztem a munkát – meséli mosolyogva. Kihívásnak éreztem, hogy ennyire különböző karaktert kell megszólaltatnom. Az első „találkozásunkkor” éreztem, hogy van egy kis különbség a hangunk között, így igyekeztem egy részen belül hozzámélyülni a karakterhez, mert úgy éreztem ezzel a technikával jobban össze fogunk passzolni. Úgy vélem, hogy a kettőnk ellentéte kellően kitölti a szerepet.
– Milyennek találod a történetet?
– Nagyon jó, pörgős a sztori, amelyben rengeteg csavar, és érdekes ötlet bukkan fel. Elég hosszú ideje szinkronizálok, és annak nagyon örülök, hogy ennél a munkánál nem szokott gond lenni a kész magyarszöveggel. Itt szerencsére nem kell mást tennünk csak játszenunk a képernyő előtt. Sajnos előfordulnak olyan alkotások, ahol nemcsak szinkronizálni, dramatizálni is kell a mondanivalót, mert a kezünkbe kerülő szöveg sok helyen nem felel meg az elvárásoknak. Azt külön kiemelném, hogy néha kifejezetten tájékoztató jellegűek a szövegek, így nemcsak arra érdemes figyelni, hogy hogyan, hanem, hogy mit mondunk el.
Sokféle figurának adtam már a hangját. Van amelyik jobban tetszett és van, amelyik kevésébé. Nagyon élvezetes volt a Madagaszkár című rajzfilm szinkronjának készítése, vagy a Kidobós című mozi magyarváltozatának elkészülte. A legkedvesebb munkáim közé azonban a Helyszínelőket sorolnám. Játszottam már sorozatokban, és előfordult, hogy megismertek az utcán, ami jól esett a számomra.
– Milyennek találod a stábot?
– Nagyon örülök, hogy ilyen jó színészekkel dolgozhatom egy csapatban. Számomra mindig fontos volt, hogy kik vesznek körül a műteremben. Sajnos mostanában elég sok olyan ember jelenik meg a szinkronstúdiók házatáján, akiknek nincs meg sem a megfelelő végzettségük, sem a gyakorlatuk. Velük nem könnyű együtt dolgozni, ráadásul ők olcsóbban vállaják el a feladatokat, amelyek sok helyen még mindig komoly vonzerőt jelentenek a forgalmazóknak. Így viszont nehezebbé válik azoknak a munkája, akik igényes, minőségi szinkront próbálnak készíteni.
– Azért nem ennyire szomorú a helyzet, ugye?
– Persze, hogy nem – mondja mosolyogva. Amíg a Helyszínelőkhöz hasonló, külföldi sikereket elért munkák kerülnek bemutatásra a hazai televíziókban, addig biztosan lesz munkalehetőség. A forgalmazók, a televíziók vezetői mindig figyeltek a kiemelt munkák szinkronizálására, és remélem ez a gyakorlat a későbbiekben is megmarad, s talán lassan kiterjesztik majd a legtöbb szinkronizált filmre.
