Vidáman köszön rám, amikor összefutunk az egyik stúdió előtt. Miután túlesünk a bemutatkozáson, rögtön belevág a családi élet részleteibe. Egy perc alatt meg tudom, hogy a gyerekeit igyekszik szabad szellemben nevelni. Azt tartja fontosnak, hogy önálló egyéniséggé alakuljanak, s hogy sikerüljön nekik megmutatnia a helyes gondolkodás irányát. Ahogy megyünk befele, még az is eszembe jut, lehetne akár Meg „testvére” is, csak nem annyira szőkében.

A sith-ek bosszúja bemutatója, után Anakint és Padmét faggattuk, akik a film budapesti díszbemutatója után Palpatine császárral ültek be a Lurdy Házba egy kávéra, mintha az azt megelőző másfél órában mi sem történt volna közöttük. Hamar kiderült, hogy Anakin Pokrivtsák Mónikára féltékeny, Padmé pedig a fiába, Luke-ba szerelmes.

(Az INDEX nyomán)

Közhely, hogy a szinkronszínészet azon foglalatosságok – nem szakmák, mert a közmegegyezés szerint nincs ilyen szakma – közé tartozik, amely nem élet-biztosítás: az ember soha nem tudhatja, mikor kerül parkolópályára. Ha nem megy, később nem hívják.

(A Magyar Narancs nyomán)

Ő a főnök a csapatban. Szinte mindenki tőle tanulta a szakmát vagy elméletben, vagy gyakorlatban. Legfőbb Helyszínelőként alapvető fontosságú a létezése a sorozatban. Magyarhangja a hazai szinkronban tölt be hasonlóan fontos szerepet. Húsz éves „kapcsolat” fűzi David Hasselhoffhoz, akivel együtt alakítottak különböző pozitív hősöket.

Egyszercsak feltűnik egy feltűnően elegáns, és sajátos kisugárzású szőke nő, aki kellemes sétatempóban közeledik felém. Igazi, finom úrihölgy! Talán ilyenek lehettek a hercegnők régen – jut eszembe, amíg figyelem, ahogy közeledik. Mikor mellém ér, és megszólal, egy másik népszerű sorozat a Szex és New York főhősnője Carrie Bradshaw ugrik be elsőre. Külsőre szinte megdöbbentő a hasonlóság csak ő még szebb, mint az amerikai színésznő.

Az egész valamikor a hatvanas években kezdődött. A világon először egy magas, jóképű fickó nagy nyilvánosság előtt kiejtette ezt a mondatot. A nők erre rögtön hanyatt, a férfiak pedig orra estek. (A beszélgetések a TV2 James Bond sorozata kapcsán készültek.)

Szeretném, ha néhány másodpercre megállnánk és megemlékeznénk egy dátumról, amely olyannyira elfeledett, hogy a szakmájukat művelők közül sem sokan emlékeznek rá. Pedig 1954 őszén a lombhullás mellett történt egy azóta is egyedülálló esemény. Az akkori Vöröshadsereg útján megnyílt az első, kifejezett szinkronstúdiók befogadására készült épület.

Az ezredfordulón került bemutatásra – hosszas egyeztetések után – a McLeod lányai sorozat őse, egy egyrészes film. Posie-Graeme Evans ausztrál producer asszony ötlete szerint két lánytestvér, Claire és Tess McLeod, akiknek csak az apjuk a közös, hosszú évtizedek után találkoznak Drovers Run nevű farmjukon. Tess, aki kislánykora óta, az anyjával élte városi lány életét, nehezen illeszkedik be a vidéki életbe.