Porquoi egyenlő hurka??

A Színház és Mozi 1954-es évfolyamának 3. számában Gyetvai János, a lap főszerkesztője vitát indított a szinkronról, teret adva a vélemények ütközésének. Vitaindítóként Hegedűs Géza Egy-két szó a szinkronizálásról című írását közölte.
„Nagyon szeretem a klasszikus ókor nyelveit; még a magyar beszédbe belopakodott idegen szavak között is a latin és görög fordulatokat viseli el leginkább a fülem. De ez a »szinkronizálás« - bármennyire is hellén mélységekig nyúlik vissza mindkét gyökere (a szün, amely együttnek felel meg, és kronosz, amely időt jelent) - kicsikorog anyanyelvünk muzsikájából, nem kelt klasszikus képzeteket….

Mert mi is ez a szinkronizálás? Olyan művi beavatkozás az eredetileg idegen nyelvű filmbe, amelynek következtében a szereplők szája más nyelv szavai szerint mozog, míg a nézők-hallgatók füle a saját nyelvüknek megfelelő kifejezéseket hall. Tisztelet a nagyon-nagyon ritka kivételnek -a legtöbb esetben azonban teljes az illúziórombolás. Holott arra az illúzióra nagyon nagy szükség van, hogy a mozi mélyén Ülve ideiglenes igazságként elhiggyük: ami a vásznon pereg, az az igazság (illetve annak »égi mása«).

De miféle illúzióm lehet, ha a vászon hölgyének ajkán franciául elrebegett »Au revoir« látható, míg fülemben az egészen másfajta ajakmozdulatokat idéző »Viszontlátásra« se nem szín, se nem kron hangjai jelennek meg. Persze, a szinkron-műfordítás igyekszik meglelni a hasonló kiejtésű szavakat, és ez esetben ha a filmen »porquoi« lebben el a színész ajkáról, a magyar hang nem azt mondja: »miért«, hanem azt, hogy »hurka«.


Szinkronika alapján