Közhely, hogy a szinkronszínészet azon foglalatosságok – nem szakmák, mert a közmegegyezés szerint nincs ilyen szakma – közé tartozik, amely nem élet-biztosítás: az ember soha nem tudhatja, mikor kerül parkolópályára. Ha nem megy, később nem hívják.

(A Magyar Narancs nyomán)

Dr. John Carter, Noah Wyle és Alföldi Róbert. Három tehetséges fiatalember, akiket Vészhelyzetek egész sorozata formált összeszokott csapattá.

(Az ORIGO alapján.)

Ő a főnök a csapatban. Szinte mindenki tőle tanulta a szakmát vagy elméletben, vagy gyakorlatban. Legfőbb Helyszínelőként alapvető fontosságú a létezése a sorozatban. Magyarhangja a hazai szinkronban tölt be hasonlóan fontos szerepet. Húsz éves „kapcsolat” fűzi David Hasselhoffhoz, akivel együtt alakítottak különböző pozitív hősöket.

Egyszercsak feltűnik egy feltűnően elegáns, és sajátos kisugárzású szőke nő, aki kellemes sétatempóban közeledik felém. Igazi, finom úrihölgy! Talán ilyenek lehettek a hercegnők régen – jut eszembe, amíg figyelem, ahogy közeledik. Mikor mellém ér, és megszólal, egy másik népszerű sorozat a Szex és New York főhősnője Carrie Bradshaw ugrik be elsőre. Külsőre szinte megdöbbentő a hasonlóság csak ő még szebb, mint az amerikai színésznő.

Az egész valamikor a hatvanas években kezdődött. A világon először egy magas, jóképű fickó nagy nyilvánosság előtt kiejtette ezt a mondatot. A nők erre rögtön hanyatt, a férfiak pedig orra estek. (A beszélgetések a TV2 James Bond sorozata kapcsán készültek.)

Rudolf Péter a kiváló szinművész volt a hangja az Egy úr az űrben című sorozatban a fiatal Robin Williams-nek. A sorozatot a TV2 vetítette néhány éve. Az interjú a szinkronizálás alatt készült vele.

Szeretném, ha néhány másodpercre megállnánk és megemlékeznénk egy dátumról, amely olyannyira elfeledett, hogy a szakmájukat művelők közül sem sokan emlékeznek rá. Pedig 1954 őszén a lombhullás mellett történt egy azóta is egyedülálló esemény. Az akkori Vöröshadsereg útján megnyílt az első, kifejezett szinkronstúdiók befogadására készült épület.